Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

megszüntette. Az alperes igazgatóhelyettese ezért a felperes munkaviszonyát átszervezés miatt felmondta. A felperes a felmondás hatálytalanítása végett munkaügyi vitát indított. Kérte továbbá a kiesett munkabére megfizetését. A szövetkezeti döntőbizottság határozatával a panaszt elutasította. A felperes keresetében kérte a szövetkezeti döntőbizottság határozatának megváltoztatását és ebben fenntartotta a panaszában előadottakat. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta, az alperes által kiadott felmondást hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy a felperesnek elmaradt munkabér címén 7296 forintot fizessen meg. A bíróság jogi álláspontja szerint a felmondás csak akkor jogszerű, ha annak alapját képező ok már a felmondás közlésekor megvalósult. Az átszervezésnek befejezett ténynek kell lennie. A folyamatos átszervezés nem tekinthető valós és alapos oknak, így emiatt a felmondást hatálytalanította. A bíróság az elmaradt munkabérben való marasztalást az Mt. 31. §-ának (1) bekezdésére, valamint az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdésére alapította. Az e címen kifizethető munkabérből levonta azt az összeget, amit a felperes keresett, valamint havi 700 forintot azon a címen, hogy a felperes elvárható gondosság mellett ennyit kereshetett volna. E számítási mód alapján ítélt meg a felperesnek 1976. december 10-től 1977. február 20-ig terjedő időre 7296 forintot. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése értelmében a vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie és abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Az alperes a felmondást írásban közölte, abból a felmondás oka világosan kitűnt. Az alperes átszervezés okából szüntette meg felmondással a felperes munkaviszonyát. A felperessel valós felmondási okot közölt, mert az átszervezést az igazgatótanács elrendelte. A felmondás jogszerűségének nem feltétele az a körülmény, hogy az átszervezés már a felmondás közlésének időpontjában befejezett tény legyen. Az átszervezés rendszerint hosszabb időtartamot igényel. Nem várható el egyetlen munkáltatótól sem, hogy feleslegessé vált munkaköröket az átszervezés befejezéséig fenntartson. A felmondásban megjelölt indok a peradatok szerint valósnak és alaposnak bizonyult. A munkaügyi perben pedig nem lehet vizsgálni azt, hogy az átszervezés célszerű volt-e, illetve az érintette-e az egész szervezeti egységet. Minthogy adott esetben a felmondásban megjelölt indok valós volt, a felmondás pedig a jogszabályban megszabott módon történt és nem ütközött jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba [Mt. 29. § (1) bek.], a munkaügyi bíróság jogszabályt sértett a felmondó intézkedés hatályon kívül helyezésével, illetve az alperest elmaradt munkabér megfizetésére kötelező rendelkezésével. (M. törv. II. 10 229/1977. sz.) 98. A felmondás hatálytalanítása iránt indult munkaügyi vitában a vállalat nem hivatkozhat olyan új felmondási okra, amelyet a felmondásban nem közölt a dolgozóval (Mt. 26. §, MK 95. sz. állásfoglalás). Az alperes 1961 óta áll a felperes alkalmazásában, 1971-től a gazdasági vezetői munkakört tölti be. A felperes az 1976. január 5. napján kelt levelével az alperes munkaviszonyát 1976. január 15-i hatállyal felmondta. A felmondást azzal indokolta, 166