Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

viszonyának felmondással történő megszüntetésére [Mt. 26. § (1)—(2) bek., 29. §, 2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 1. § (2) bek., MK 95. sz. állásfoglalás]. Az alperes szövetkezet 1976. június 25-én munkaviszonyt létesített a felperessel és az eszpresszója vezetésével bízta meg. 1976. szeptember 3-án leltározást végeztek a felperes által vezetett egységnél s annak során 1923 Ft leltárhiányt állapítottak meg. A leltárhiány megtérítésére kötelező határozat ellen a felperes nem élt jogorvoslattal, így az jogerőre emelkedett. Az Országos Kereskedelmi Felügyelőség 1976. szeptember 10-én ellenőrzést végzett az egységben és különböző szabálytalanságokat állapított meg. Vásárlók megkárosítása és élelmezés-egészségügyi szabálysértés miatt határozatával a felperest 1500 Ft pénzbírsággal sújtotta. Ez a határozat is jogerőre emelkedett. Az alperes az 1976. október 13-án kelt értesítésében közölte a felperessel, hogy a munkaviszonyát 1976. november 2-ával megszünteti. A felmondást nem indokolta meg, mert a felperes még nem volt egy éve a szövetkezetnél. Utóbb azonban a felperes kérésére az 1976. október 28-án kelt levelében közölte vele a felmondás indokait és annak okául az 1976. szeptember 3-i leltárhiányt, valamint az Országos Kereskedelmi Felügyelőség által megállapított szabálytalanságokat jelölte meg. A felperes a felmondás hatálytalanítása iránt panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd annak elutasító határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a munkaszerződésben vállalt kötelezettségeinek lelkiismeretesen eleget tett, figyelmeztetést soha sem kapott, vezetői is meg voltak elégedve a munkájával. A munkaügyi bíróság ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperes munkaviszonyát visszamenőleg helyreállította. A munkaügyi bíróság ítéletének indokai szerint a leltárhiány nem felmondási ok, mert az „a kereskedelmi egységekben általánosan előforduló vétlen körülmény, ami a dolgozó vétkes vagy felróható magatartására nem vezethető vissza". Ugyancsak nem alkalmasak felmondási okul az Országos Kereskedelmi Felügyelőség által tett megállapítások sem, mert ezekre vonatkozóan „az alperes vizsgálatot nem rendelt el, tehát a felmondás valós okainak alátámasztására bizonyítékot felhozni nem tudott". Mindezekre figyelemmel az volt a munkaügyi bíróság álláspontja, hogy az alperes a felmondás jogát nem a rendeltetésének megfelelően gyakorolta, mert a felperes terhére rótt mulasztások nem tették indokolttá a munkaviszonyának felmondását. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés szerint a felmondást írásban kell eszközölni, és abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Az Mt. 29. §-a szerint a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja — egyebek között — abban az esetben, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan. Az előzőekből következik, hogy ha a felmondás indoka megfelel a valóságnak, a munkaügyi vitát eldöntő szerv (döntőbizottság, bíróság) a felmondást nem hatálytalaníthatja és a dolgozónak a felmondás hatálytalanítása iránti panaszát, illetve keresetét el kell utasítania. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 95. számú állásfoglalásának I. b) pontja szerint a jogszerű felmondást sem méltányosságból, sem pedig olyan körülményekre tekintettel nem lehet hatálytalanítani, amelyek a munkaügyi vita kere164