Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

lyi lehetőség nincsen". A kiegészítő felmondási indokokat elfogadta azzal, hogy az alperes a főépítész vezetői munkakör betöltésére politikailag alkalmatlan. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a munkáltatónak a felmondást írásban kell közölnie és ebből a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. A törvény rendelkezése tehát kifejezetten előírja, hogy magában a felmondásban kell a felmondási okokat közölni. Mindezekből következik, hogy az eredetileg közölt felmondási okon, illetve okokon felül további felmondási okot a munkaügyi vita során megjelölni nem lehet. Tévedett, s ezáltal jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor az eredeti kiadott felmondásban megjelölt okokon túlmenően a felperes részéről újabb felmondási okokat is elfogadott, és erre nézve bizonyítási eljárást folytatott le. Az Mt. 29. §-a értelmében a munkaügyi bíróságnak a felmondás hatályon kívül helyezése iránti perekben azt kell vizsgálnia, hogy a felmondásban megjelölt okok valósak-e vagy sem. A bizonyítás azonban csak a felmondásban közölt okok fennállására irányulhat, a munkaügyi vitában nincs helye új felmondási ok bizonyításának. Erre csak újabb vállalati felmondás alapján, újabb munkaügyi vitában kerülhet sor. Egyébként megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy minden felmondási ok valóságát és alaposságát a kellő időben a munkáltató köteles bizonyítani. Arra viszont nem kerülhet sor, hogy ezt a kötelezettségét más szervre, az adott esetben a pártszervezetre hárítsa át. Végül kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, a peres iratok tanúsága szerint az alperes munkaviszonya kinevezéssel jött létre, így a munkaviszony megszüntetésére csak a kinevező szerv felmentése útján kerülhet sor [Mt. V. 31.. § (1) bekezdés], tehát a munkaügyi bíróság annak vizsgálata nélkül, hogy az adott esetben mely szerv (személy) volt jogosult az alperes kinevezésére, illetve felmentésére, törvénysértően állapította meg, hogy a felperes által kiadott felmondás jogszerű. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az eljárt munkaügyi bíróság érdemi döntését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte s ezzel a jogalap körében a jogszabályoknak meg nem felelő felmondást hatálytalanította. Minthogy az alperest munkaviszonyának jogellenes megszüntetése folytán elmaradt munkabér illeti meg az Mt. V. 33. §-a figyelembe vételével, de annak összegszerű megállapításához — éppen a munkaügyi bíróság téves jogi álláspontja alapján — adatok nem álltak rendelkezésre, a munkaügyi bíróságot ebben a vonatkozásban új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította. (M. törv. U. 10 103/1977. sz.) 95. Kétség esetén a vállalatot terheli annak bizonyítása, hogy az írásban közölt felmondási ok helytálló-e. A bizonyítás sikertelenségének a veszélyét a munkáltatónak kell viselnie. (MK. 95. sz. állásfoglalás III. pont.) A felperes 1971. augusztus 1. napjától fennálló munkaviszonyát az alperes igazgatója az 1976. szeptember 23-án kelt intézkedésével 15 nap felmondási idő figyelembevételével 1976. október 10. napjára felmondta. Később — 1976. szeptember 30-án — a felmondási idő tartamát 7 hétre módosítva, a 160