Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

rendelet l/A. §-ában foglalt szabályt, amely szerint „az 1. § (1) bekezdés a)—b) pontjaiban foglalt feltételek fennállása esetén az anya a gyermekgondozási segélyre akkor is jogosult, ha a próbaidővel vagy határozott időre létesített munkaviszonya a szülési szabadság ideje alatt megszűnik". A tényállás szerint a felperes határozott időre létesített munkaviszonya 1974. július 31. napjával még a táppénzes állománya ideje alatt megszűnt. Gyermeke 1975. január 26-án született. Az idézett jogszabályi rendelkezés szerint a felperes gyermekgondozási segélyre nem szerezhetett jogosultságot, mivel a határozott időre létesített munkaviszonya még a szülési szabadság előtt megszűnt. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes kereseti kérelmét elutasítja. Az ezzel ellentétes döntés törvényt sért. (M. törv. I. 10 377/1976. sz., BH 1977/8. szám 350.) 75. A fiatalkorú dolgozót az e címen járó pótszabadság utoljára abban az évben illeti meg, amelyben a tizenhatodik, illetőleg a tizennyolcadik életévét betölti [Mt. V. 50. § (1) bekezdés]. A felperes 1976 júliusában létesített munkaviszonyt az alperessel 18. életévének betöltése után. A felperes 1958. június 2-án született és 18. életévét 1976. június 2-án töltötte be. A felperes azzal a kéréssel fordult az alpereshez, adja ki részére az 1976 második félévére őt időarányosan megillető három nap pótszabadságot fiatal korára tekintettel. Az alperes elutasító álláspontját követően a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a közös munkaügyi döntőbizottsághoz, amely azt határozatával elutasította. A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amely ítéletével a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az Mt. V. 50. §-ának (1) bekezdése rendelkezésének szövegéből az következik, hogy a fiatalkorú dolgozót 18. életévének betöltését követően pótszabadság csak abban az esetben illeti meg, ha már 18. életévének betöltését megelőzően munkaviszonyban állt. A felperes azonban a 18. életéve betöltése után vállalt először munkát, amikor már nagykorú volt. Emiatt a fiatalkorúaknak járó pótszabadság 1976. II. félévére nem illeti meg. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A peradatokból megállapítható, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, abból azonban téves jogi következtetést vont le. Az Mt. V. 50. §-ának (1) bekezdése szerint a fiatalkorú dolgozónak 16 éves koráig évi tizenkét munkanap, azon túl évi hat munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság utalj ára abban az évben jár, amelyben a dolgozó a tizenhatodik, illetőleg a tizennyolcadik életévét betölti. A dolgozót a szabadság az Mt. 42. §-a (1) bekezdésének rendelkezése értelmében naptári évenként illeti meg. E két rendelkezés egybevetéséből következik, hogy a 18. életévben levő dolgozót utoljára abban a naptári évben illeti meg a hat nap pótszabadság, amelyben a 18. életévét betöltötte. A felperes a 18. életévét 1976. június 2-án töltötte be, így ez év végéig még joggal tarthatott igényt a fiatalkorúakat megillető pótszabadságra, függetlenül attól, hogy a munkaviszonyát a 18. életévének betöltését megelőzően vagy azt követően létesítette. 127