Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

69. Az Mt. 19. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szempontjából „kisgyermekes anya" az a dolgozó nő, aki hat éven aluli gyermeket nevel, illetve gondoz. Kisgyermekes anyának kell tekinteni azt a dolgozó nőt is, akinek gyermeke az általános iskolai tanulmányait iskolaérettség hiányában nem kezdhette meg. Az „azonos feltételek" körébe tartozik az alkalmazásnál számbavehető minden lényeges és jogszerű feltétel. Az Mt. 19. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint „a terhes nő vagy anya alkalmazását e körülményekre tekintettel megtagadni nem szabad. Az alkalmazásnál a terhes nőt és a kisgyermekes anyát azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni." Az idézett rendelkezés tehát a terhes nő és a kisgyermekes anya alkalmazásának kötelezettségét írja elő azzal, hogy azonos feltételek esetén őket kell előnyben részesíteni. Az egységes és helyes jogalkalmazói gyakorlat kialakításánál azt kell irányadónak tekinteni, hogy a dolgozó nők védelmét biztosító jogszabályaink egyebek között azt a célt szolgálják, hogy a terhes nők és a kisgyermekes anyák állapotuk, illetve anyai hivatásuk miatt a munkaviszony létesítése és fenntartása szempontjából se kerüljenek hátrányosabb helyzetbe más dolgozó nőkkel, illetve a férfiakkal szemben. A munkajogi és a társadalombiztosítási jogszabályokban az anyáknak biztosított kedvezmények a gyermek különböző életkorához igazodnak, de a gondozással és felügyelettel járó nagyobb problémák rendszerint a gyermek hatéves koráig jelentkeznek. Ez azzal is összefügg, hogy a gyermek általában hatéves korától válik alkalmassá az általános iskolai oktatásban való részvételre is. Mindezekre figyelemmel kisgyermekes anyának azt az anyát kell tekinteni, aki hat éven aluli gyermeket, illetve olyan hatodik életévét betöltött gyermeket nevel, gondoz, aki kellő iskolaérettség hiányában az általános iskolai oktatásban még nem vehet részt. Az „azonos feltételek" meghatározását ugyancsak az eltérő jogértelmezés teszi indokolttá. Az egységes értelmezés hiánya ugyanis gyakran azt eredményezi, hogy a női egyenjogúságot biztosító jogi szabályokat sok esetben — és elsősorban a terhes nők és a kisgyermekes anyák esetében — a munkáltatók körében még mindig fellelhető elmaradott szemlélet miatt figyelmen kívül hagyják. Ennek az a nyilvánvaló magyarázata, hogy a terhes nőket és a kisgyermekes anyákat a munkajog egyéb szabályai — az eltérő adottságokat figyelembe véve — kedvezményekben részesítik, ezzel egyenlítve ki a köztük és más dolgozók között fennálló egyenlőtlenséget. Az idézett rendelkezés másokkal szemben csak „azonos feltételek" esetén biztosítja az előnyben részesítést a terhes nő illetve a kisgyermekes anya számára. A gyakorlat eligazítást igényel abban a kérdésben, milyen körre terjednek ki azok a munkafeltételek, amelyeknek azonossága esetén az előnyben részesítés az érintett nők javára kötelező. A helyes felfogás szerint az alkalmazás során számbavehető minden lényeges és jogszerű feltétel ebbe a körbe tartozik. Külön hangsúlyozni kell, hogy a munkáltató jogszerűen csak olyan munkahelyen ragaszkodhat egyes munkaköröknek férfiakkal való betöltéséhez, ahol a munka természete vagy a munkakörülmények a nők foglalkoztatását kizárják. Ehhez képest tehát a vállalat a nála jelentkező terhes nőnek vagy 122