Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A kollégiumi állásfoglalásban foglaltakhoz képest a munkaügyi bíróságnak elsősorban azt kellett volna megvizsgálnia, hogy a felek között létrejött második, illetve az ezt követő munkaszerződésben a határozott időtartam kikötése a vállalat részéről kellő érdek alapján történt-e vagy sem. Ha ugyanis megállapítható, hogy az említett szerződési kikötés kellő érdek nélkül történt és ezáltal a dolgozó elesett valamilyen jogától (pl. a felmondási időtől, illetve a kisgyermekes II. rendű felperes az őt megillető védelemtől), az alperes joggyakorlása nem minősíthető rendeltetésszerűnek. Mivel az ilyen joggyakorlás nem megengedett [Mt. 2. § (1) bek.], azokat a dolgozókat, akiknek a terhére ez az intézkedés történt, hátrány nem érheti. Ezért a megállapodás e részében érvénytelen, s a munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni. A munkaügyi bíróság nem tisztázta ezeket, a kereseti követelés elbírálása szempontjából lényeges tényeket. Emiatt a határozata nem megalapozott. A munkaügyi bíróság azonban nem hagyhatta volna figyelmen kívül a felpereseknek azt a következetes előadását, hogy ők az I. rendű felperesnek az ifjúsági parlamenten történt felszólalása miatt kerültek hátrányos helyzetbe. A szocialista törvényesség alapvető követelménye, hogy a jogszerű bírálót ne érhesse hátrányos munkaügyi intézkedés. Ezért a munkaügyi bíróságnak — az erre vonatkozó adatok beszerzésével — vizsgálnia kellett volna, hogy az I. rendű felperes az 1976. október 9-én elhangzott felszólalása során az alperessel összefüggésben milyen természetű észrevételeket tett, és azok milyen eredménnyel, következménnyel jártak. Mindezek ismeretében tényállást kellett volna megállapítania arra nézve, hogy az alperes magatartásában játszott-e és milyen szerepet az I. rendű felperes által gyakorolt bírálat. Ezzel kapcsolatban a bíróságnak részletesen nyilatkoztatnia kellett volna a peres feleket, s mindenekelőtt azt kellett volna felderítenie, hogy az alperesnek az I. rendű felperes munkájával és magatartásával kapcsolatos kifogásai a felszólalás előtt vagy azt követően merültek-e fel, illetőleg a kisgyermekes II. rendű felperessel szemben egyáltalán felvetődtek-e és milyen jellegű kifogások. Minthogy az I. rendű felperes felszólalása s az abban foglalt kritikai észrevételek jogossága, illetőleg az alperes magatartása közötti jogilag jelentős okozati kapcsolat lényeges hatással lehet az ügy érdemi elbírálására és mivel az ezzel összefüggő tényállás ugyancsak felderítetlen maradt, a jogerős ítélet ebben a vonatkozásban sem megalapozott. (M. törv. II. 10 038/ 1978. sz., BH 1978/12. szám 538.) 67. Ha a változó munkahelyre történő alkalmazás írásbafoglalása elmaradt, a munkaszerződésnek a változó munkahelyre vonatkozó kikötését érvénytelennek kell tekinteni [MK 5. sz. állásfoglalás, Mt. V. 18. § (1) bekezdés]. A felperes az 1970. december 9-én kelt munkaszerződés alapján a betegség miatt bizonytalan időre távollevő B. L.-né helyettesítésének tartamára határozott időre szóló munkaviszonyt létesített az alperessel. A szerződés értelmében az alperes havi 1050 forint személyi alapbér + jutalék ellenében szaküzleti eladói munkakör ellátására alkalmazta a felperest, a munka 116