Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

tekintettel jogosan tekintette őt kilépőnek, vagy pedig az alperes azzal a magatartásával, hogy bár a felperes jogosan volt távol a munkahelyétől, mégis ennek ellenére őt olyannak tekintette, mint aki a jogszabály rendelkezéseinek megszegésével felmondás nélkül megszüntette a munkaviszonyát [Mt. 31. § (2) bek.]. (M. törv. I. 10 207/1978. sz.) d) A munkaszerződés érvénytelensége 63. I. A jognyilatkozatokat nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni. Munkaszerződés esetén is annak tartalma alapján dönthető el, hogy a munkaviszony határozott vagy határozatlan időre létesült-e. II. Érvénytelen a munkaszerződés a határozott idő kikötését tartalmazó részében, ha megállapítható, hogy a határozott idő kikötése a próbaidőre vonatkozó rendelkezések megkerülése érdekében történt. Az ilyen módon kötött munkaszerződést határozatlan időre szólónak kell tekinteni (Mt. 22., 23., 31.§). A felperesi vállalat és az alperes 1976. január 14-én írásba foglalt munkaszerződést létesítettek egymással, amelynek címe „meghatározott időre szóló alkalmazás" volt. A felperes „kooperátor C—l/II." jelzésű munkakörre alkalmazta az alperest. A szerződő felek a munkába lépés időpontjául 1976. január 15-ét határozták meg, a munkaviszony tartalmát pedig határozatlan időre szólóként jelölték meg. Kimondották, hogy a szerződés közös megegyezéssel vagy felmondással szüntethető meg, a felmondási időt — a vállalati kollektív szerződéstől eltérően — 6 hónapban szabták meg. A munkaszerződést egyfelől a felperes igazgatója és főkönyvelője, másfelől az alperes sajátkezűleg aláírta, és az alperes 1976. január 15-én a munkát szabályszerűen megkezdte. 1976. május 7-én az alperes táppénzes betegállományba került, majd a felperes az 1976. július 14-én ajánlott küldeményként kézbesített intézkedésével arról értesítette őt, hogy a vele kötött meghatározott időre (6 hónapra) szóló munkaszerződés 1976. július 14-én lejárt. Ezt a munkaszerződést sem meghosszabbítani, sem véglegesíteni nem kívánja, ezért az alperes 1976. július 14-én a kilépésének intézése céljából a munkaügyi osztályon jelenjék meg. Mivel az alperes erre az intézkedésre a felperesnél nem jelentkezett, ezért az 1976. szeptember 1-én kelt további intézkedésével a felperes az 1976. július 14-én szabályszerűen kézbesített megelőző levelére utalással most már munkakönyvének haladéktalan átvételére is felszólította az alperest. A peres felek között fennállott munkaviszonyt így megszűntté nyilvánító intézkedéssel szemben az alperes panaszt emelt a munkaügyi döntőbizottságnál. Kérelme az intézkedés hatályon kívül helyezésére és a munkaviszony helyreállításának elrendelésére irányult. Állítása szerint a felperessel nem hat hónapra — tehát határozott időre — szóló, hanem határozatlan időre szóló munkaszerződést kötött, és azt a felperes egyoldalúan nem szüntetheti meg. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a panasznak helyt adott, mert azt állapította meg, hogy a felek között határozatlan időre szóló munkaviszony keletkezett. 110