Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

változtatni, még ha a bérforma vagy a bérrendszer meg is változott. A munkaügyi bíróság tehát tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az új kollektív szerződés életbe lépésével megnyílt a joga a felperesnek a munkakör megváltoztatására. (M. törv. II. 10 240/1977. sz., BH 1978/4. szám 174.) 60. Nem jelent munkaszerződés módosítást, következésképpen a munkáltató a dolgozót egyoldalú intézkedéssel azonos telephelyen más munkahelyre oszthatja be, ha munkaköre és személyi alapbére nem változik. Bármely feltétel hiányában a munkaszerződés módosításának a szabályai az irányadók [Mt. 35. § (2) bekezdés, Mt. 24. § (1) bekezdés]. Az alperes 1976. május l-ig frontfejtésen segédvájárként dolgozott az alperesnél, miután segédvájár szakképesítést szerzett. Ez időponttal kezdődő hatállyal a felperes az alperest segéd váj ári munkaköréből a földalatti gépészethez takarító munkakörbe helyezte át anélkül, hogy a felek az eredeti munkaszerződést kölcsönös megegyezés alapján módosították volna. Időközben a felperes az alperest — annak többízben előterjesztett panaszaira tekintettel — 1977. március 31-én visszahelyezte eredeti segédvájár munkakörébe. Az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett panaszában — a felperes törvénysértő intézkedésére utalással — az áthelyezés folytán őt ért keresetveszteség megfizetésére kérte kötelezni a felperest. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a panasznak helyt adott, kötelezte a felperest, hogy az alperes részére 1976. május 1-től 1977. március 31-ig terjedő időre fizesse meg a segédvájári és a szalagtakarítói munkabér közötti különbözetet az átlagkereset kiszámítására vonatkozó rendelkezések alapulvételével. Határozatának indokolása szerint az alperes 1972. március 24-én tett segédvájár vizsgát, ami szakmunkás képesítést jelent. Az áthelyezés eredményeként az alperes szalagtakarító munkakörbe került, ami jövedelemcsökkenéssel is együtt járt. A felperes a munkaszerződés módosítására vonatkozó szabályok mellőzésével helyezte át az alperest alacsonyabb, szaktudást nem igénylő munkakörbe és ezért köteles az elmaradt munkabér megfizetésére. A felperes keresetlevelében azt állította, hogy az alperes nem áthelyezés, hanem telepítés folytán került szalagtakarító munkakörbe. Az alperes e munkakörében végzett munkájáért az őt megillető munkabért maradéktalanul megkapta. Személyi bérében változás nem következett be. Szalagtakarító munkakör pedig segédvájárokkal is betölthető, ha egyéb munkaerő nem áll rendelkezésre. Mindezekre tekintettel megalapozatlannak tartotta, hogy a döntőbizottság az alperes munkabérkülönbözet megfizetésére irányuló igényét 1976. május 1-től 1977. március 31-ig terjedő időszak vonatkozásában elismerte. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperes munkabérkövetelését elutasította. Az ítélet indokolása szerint az adott esetben nem áthelyezés, hanem átirányítás történt, amihez a felperesnek joga volt, tekintettel arra, hogy a munkáltató intézkedése folytán sem az alperes telephelye, sem besorolás szerinti bére, de munkaköre sem változott, miután a segédvájár munkakör betanított munkás és nem szakmunkás munkakörnek minősül. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. 105