Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az Mt. 35. §-ának (2) bekezdése szerint nem jelent munkaszerződés módosítást — következésképpen a munkáltató a dolgozót egyoldalú intézkedéssel azonos telephelyen más munkahelyre oszthatja be —, ha ennek során a dolgozó munkaköre és személyi alapbére nem változik. A peradatokból megállapítható, hogy az adott esetben a felperes intézkedése — amellyel az alperest 1976. május 1-i hatállyal korábbi segédvájár munkaköre helyett 1977. március 31-ig szalagtakarító munkakörbe telepítette — jogszabályt sértett. A Legfelsőbb Bíróság annak elismerése mellett, hogy a felperes bányaüzem munkaerőgondokkal küzd, mégsem tehette magáévá a felperes jogi okfejtését. A Legfelsőbb Bíróságnak ugyanis a jogkérdésben kellett döntenie. Ennek megfelelően a peres felek közötti vita eldöntése során az Mt. 35. §-ának (2) bekezdéséből kell kiindulni. E jogszabály három együttes feltétele közül az egyik, nevezetesen a munkakör azonossága az alperes esetében nem valósult meg. A peradatokból egyértelműen megállapítható, hogy a segédvájár és a szalagtakarító munkakör nem azonos. Segédvájár munkakört csak szakmunkás tölthet be, míg a szalagtakarítás segédmunkás munkakörbe tartozó feladat. Következésképpen a felperes az alperes munkakörét egyoldalú intézkedéssel nem változtathatta volna meg. Az alperest jogszerűen az áthelyezésre vonatkozó szabályok betartásával csupán a dolgozó hozzájárulása esetén telepíthette volna segédvájár munkakörből szalagtakarító munkakörbe. Miután a felperes jogellenes intézkedésével az alperesnek jövedelemveszteséget okozott — a perbeli időszakban az alperes kevesebbet keresett —, ezt köteles megtéríteni. Tény, hogy az alperes személyi alapbére a felperes intézkedése következtében nem változott. Az alperes keresetében viszont az említett munkáltatói intézkedés folytán lényeges visszaesés következett be, miután segédvájárként teljesítménybérben, szalagtakarítóként pedig időbérben dolgozott, s teljesítménybére lényegesen meghaladta időbéres keresetét. Az alperest tehát eredeti munkakörében és az ebben elérhető munkabérével kellett volna foglalkoztatni. Minthogy a felperes jogellenes magatartása miatt az meghiúsult, az alperest az adott időszakra segédvájár átlagkeresete illeti meg. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor ítéletével a felperes keresetének helyt adott és a döntőbizottság határozatát megváltoztatta. A munkaügyi bíróságnak az új eljárás keretében tisztáznia kell az alperest megillető elmaradt munkabér összegét és ennek megfizetésére kell a felperest köteleznie. (M. törv. II. 10 392/1977. sz.) 61. A vállalat a dolgozót állandó jelleggel csak abban az esetben irányíthatja át más telephelyre, ha őt változó munkahelyre alkalmazta és ezt a munkaszerződés megkötésekor írásban kikötötte [Mt. 34. § (3) bek., 35. § (3) bek., Mt. V. 18. § (1) bek.]. A felperes az alperes alkalmazásában áll, műszaki ügyintéző. Az alperes 1976-ban áthelyezés fegyelmi büntetést szabott ki a felperessel szemben. Az áthelyezés határozatlan időre szólt. A munkaügyi bíróság az áthelyezést hat hónapi időtartamra mérsékelte. Ezt a büntetést a felperes alacsonyabb 106