Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban kifejtett jogi álláspontot nem találta alaposnak. Az Mt. 35. §-ának (2) bekezdése szerint a vállalat a dolgozót azonos telephelyen és munkakörön belül, változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre oszthatja be. Kétségtelen, hogy a felperes esetében az együttes feltételek közül két követelmény, éspedig a telephely azonossága és a változatlan személyi alapbér maradéktalanul megvalósult. Nem állapítható meg azonban az azonos munkakör előfeltételének megléte. A peres felek egyezően adták elő, hogy az üvegfúvói szakképesítésen belül az alperesnél különféle munkakörök léteznek; így önálló munkakörnek minősül a behordó, a bankafúvó, a tagmerítő, a füladó, a pohárfúvó, a kelyhes segéd. Ezt a tényt maga a törvényességi óvás sem vitatta, de erre lehet következtetni az alperes kollektív szerződésének függelékéből is. A munkakörök ilyen módon történő felosztásának nyilvánvalóan a különböző üvegösszetételek (pl. a szilíciumoxid mellett a calciumoxid helyett ólomoxidot, illetve nátrium helyett káliumot használhatnak) és az eltérő technológia az alapja. Ezzel kapcsolatban kiemeli a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy gazdaságiműszaki fejlődésünk jelenlegi időszakában mind a munka hatékonyságának, ezzel összefüggésben a termelékenység növekedésének, mind a termékek minőségének további javítása érdekében egyre fokozódnak az egyes munkakörökbe tartozó feladatok specializálására irányuló törekvések. Ezt a törekvést tükrözik az alperesnél meghonosított és a kollektív szerződés mellékletében rögzített munkaköri meghatározások is. A felperes 1964. évtől kezdődően kizárólag (ólom) pohár befúvóként dolgozott az alperesnél. 1976. december 9. napjától — más brigádba helyezésének időpontjától — a felperes, a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint, nem ebbe a munkakörbe tartozó más munkafeladatokat, hanem különböző munkaköröket tartozott ellátni. Az új brigádban ugyanis a felperes nemcsak (káli) pohár befúvóként dolgozott — amelynek technológiája egyébként ugyancsak nem teljesen azonos az ólomüveg pohár fúvásával —, hanem melegítőként, korsó befúvóként, behordóként, bankafúvóként, majd január 5. napjától — és még a jogerős ítélet meghozatalakor is — kancsó befúvóként dolgozott. E munkakörök közül a felperes — mintegy 13 évvel korábban — egyedül behordóként végzett munkát. Ilyen tényállás mellett a Legfelsőbb Bíróság — a peradatok mérlegelésével — arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes esetében nem átirányításról, hanem egyoldalú — a dolgozó hozzájárulásának hiányában történt — érvénytelen áthelyezéséről van szó. [Mt. 24. §, Mt. V. 23. § (2) bekezdése.] Minthogy pedig a felperes az 1976. december 9. és 1977. január 18. napja közötti időben az új beosztásában mindössze 9 munkanapon át dolgozott (káli) pohár befúvóként és mintegy két héten át foglalkoztatták egyéb, egymástól elkülönülő munkakörök (melegítő, korsóbefúvó, behordó, banka, illetve kancsóbefúvó) ellátásával, a már kifejtettekből is következően annak megállapítására sincs megnyugtató alap, hogy az alperes valójában az Mt. 35. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el. 203