Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

heti az eredeti munkaköre szerinti munkabérhez való jogát [Mt. 35. § (1) bek.]. Nem jelenti a munkaszerződés módosítását az sem, ha a vállalat a dolgozót azonos telephelyen és munkakörön belül, változatlan személyi alapbérrel és munkahelyre osztja be [Mt. 35. § (2) bek.]. Az előbbi rendelkezésekből következően — a törvényességi óvásban kifejtettek szerint — a felperes abba az esetben vitathatta sikerrel az alperes intézkedését, ha annak következtében a munkaszerződése — beleegyezése nélkül — megváltozott volna, vagy átirányítása esetén a korábbi munkabérénél kevesebbet kapott. Az alperes az intézkedésében azonban kizárólag a felperes brigádbeosztását változtatta meg, valamint — ebből következően — az addigi állandó délelőttös beosztását. Az alperesnek erre az Mt. 35. §-a (2) bekezdéséből kizárólagos joga volt, mert a peradatok szerint a felek nem kötöttek olyan megállapodást, melynek értelmében a felperest csak az ólompohárkészítő brigádban foglalkoztatják és csupán délelőtti műszakban. A felperes keresete így olyan alperesi intézkedés megváltoztatását célozta, amelyet az alperes kizárólagos mérlegelési körében bírált el, ezért munkaügyi vita, illetőleg per tárgya nem lehetett. A munkaügyi döntőbizottságnak emiatt a módosított és kiegészített 9/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 43. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján az eljárást meg kellett volna szüntetnie a (2) bekezdés a) pontjában, valamint az 1. § (3) bekezdésében írt okból, s nem dönthetett volna érdemben. A munkaügyi bíróság pedig akkor járt volna el helyesen, ha a hatáskör hiányában hozott munkaügyi döntőbizottsági érdemi határozatot a Pp. 357. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezi és a pert a 158. § (1) bekezdése, valamint a 157. §-ának a) pontja alapján, a 130. § (1) bekezdésének f) pontjában írt okból megszünteti. Utalt a törvényességi óvás arra is, hogy a felperes szerint új beosztásában az eredeti munkakörétől eltérő munkát végez, pohárfúvás helyett egyéb üvegfúvó szakképesítés körébe tartozó tevékenységet lát el. 1977. január hó 5. napjától az ítélethozatalig a kancsógyártásban volt befúvó. A felperes az átirányító intézkedés előtt a saját előadása szerint is pohárfúvó munkakört látott el. A felek egyezően adták elő, hogy az alperesnél a munkakörök az üvegfúvás egyes munkaműveleteihez igazodnak, minden művelet ellátása külön munkakörnek számít. Ennek megfelelően a felperes nem kifogásolhatta, ha pohárfúvóként foglalkoztatta az alperes az átirányítást követően, még ha más minőségű poharakat is készített. Annak megkövetelése ugyanis, hogy a munkaköröket az alperes a készítendő termék fajtája szerint is bontsa, a gyakorlatban nem valósítható meg, hiszen az elvégzendő munka mindig a megrendelésektől függ, új termék gyártásának megkezdésekor megvalósíthatatlan lenne a munkaszerződések ennek megfelelő módosítása. Az alperes által becsatolt kimutatásból kitűnően a felperes 1977. január hó 4. napjáig 4 eset kivételével pohárfúvó munkakörben dolgozott, csak ezt követően — az ítélet hozatalig nem egészen tíz napig — kancsó befúvóként. Ez az eltérő foglalkoztatás, amely keresetcsökkenést nem is eredményezett, nem tekinthető a munkaszerződés egyoldalú módosításának, hanem mint azt az alperes is előadta, a létszámhelyzettel függött össze, nem volt végleges jellegű. Valójában az Mt. 35. §-ának (1) bekezdése szerint járt el az alperes. Az alperes tehát erre tekintettel sem kötelezhető, hogy a felperest a korábbi munkahelyén és munkabeosztásában foglalkoztassa. 102