Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A felperes 1966 júniusától dolgozik az alperes vállalatnál. Munkaköre három éven át behordó volt. 1969 júniusában az orvosi rendelőbe helyezték át elsősegélynyújtói munkakörbe. Az alperes 1976. október 15. napján kelt intézkedésével közölte a felperessel, hogy az orvosi rendelőből a feldolgozó üzembe irányítja át, ahol munkaköre öblösüveg törölgető, személyi alapbére pedig 8,50 Ft/óra lesz. Intézkedését azzal indokolta, hogy az átirányításra a gyári üzemegészségügyi szolgálat javítása érdekében került sor, mivel a felperes a munkakörére előírt képesítéssel nem rendelkezik. A felperes az intézkedés ellen panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. Azt sérelmezte, hogy az alperes a munkakörét, valamint személyi alapbérét hozzájárulása nélkül változtatta meg és eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását kérte. A döntőbizottság a panaszt elutasította. A felperesnek a döntőbizottság határozata ellen benyújtott keresetlevelét a munkaügyi bíróság végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította és a Pp. 357. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva hatályon kívül helyezte a döntőbizottság határozatát. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes intézkedése olyan átirányításnak minősül, amely miatt nem lehet munkaügyi vitát kezdeményezni. A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 22. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaszerződésben meg kell határozni a dolgozó munkakörét és munkabérét. Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése pedig előírja, hogy a munkaszerződést a vállalat és a dolgozó csak közös megegyezéssel módosíthatja. Ennek megfelelően az abban meghatározott munkakör és munkabér megváltoztatásához is közös megegyezés szükséges. A munkaszerződés módosításának minősíthető átirányításra a vállalatot az Mt. 35. §-ának (2) bekezdése jogosítja fel. E szerint a vállalat azonos telephelyen és munkakörön belül, változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre oszthatja be a dolgozót. A tényállásból kitűnően a felperes több mint hét éven át az üzemorvos mellett orvosírnoki adminisztrációs munkát és elsősegélynyújtást végzett. A sérelmezett intézkedés folytán öblösüveg törölgető lett, munkaköre tehát megváltozott. Azt a körülményt, hogy személyi alapbérének 8,50 Ft/órában való meghatározása változást jelent-e, a munkaügyi bíróság nem is tisztázta. Önmagában azonban a munkakör megváltozása a munkaszerződés módosításának minősül, így az csak közös megegyezés eredménye lehetett volna. Ha pedig a vállalat a jogszabály előírása ellenére a munkaszerződést egyoldalúan módosítja, intézkedése ellen az Mt. V. 107. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a kézbesítéstől számított 15 napon belül panasznak van helye. A fentiekre figyelemmel tévedett a munkaügyi bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes igénye tárgyában munkaügyi vitának nincs helye, illetőleg hogy a munkaügyi döntőbizottság hatáskörének hiánya ellenére hozott az ügyben érdemi határozatot. (M. törv. I. 10 104/ 1977. sz., BH 1978. évi 1. szám 49.) I 57. A vállalat és a dolgozó a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatja. Nincs akadálya annak, hogy a felek a határozatlan idejű munkaviszonyt — közös megegyezéssel — határozott idejű munkaviszonnyá alakítsák át [Mt. 24. § (1) bekezdés]. 99