Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

tőbizottság határozata ellen az alperes keresetet nem nyújtott be — a munkaügyi bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes munkaviszonya felmondás folytán megszűnt és ezért már nem is kell vizsgálni azt, hogy a felmondását megelőző „áthelyezés" jogszerű volt-e vagy sem. A kiesett munkabér és egyéb anyagi igény vonatkozásában előterjesztett kereseti kérelem elutasítását a munkaügyi bíróság nem indokolta. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi döntőbizottság a felperessel szemben hozott felmondó intézkedést határozatával hatálytalanította. Mivel a határozat ellen az alperes keresettel nem élt, a munkaügyi döntőbizottság határozatának e része jogerőssé vált. Az alperes keresetének hiányában a munkaügyi bíróság hivatalból nem állapíthatta volna meg, hogy a munkaviszony megszűnt. ítéletének indokolásában a felperesre felmondási okokat tartalmazó tényeket is megállapított. Miután a munkaügyi bíróság ezzel megszegte a Pp. 2. §-ának (1) bekezdésében és a Pp. 215. §-ában foglaltakat, érdemi döntése törvénysértő. Tévedett a munkaügyi bíróság akkor is, amikor ítéletének indokolásában megállapította, hogy az „áthelyezés" jogszerűtlen volt, de ennek ellenére a felperes keresetét elutasította. A perben adatok merültek fel arra, hogy a felperes az alperes szakszervezeti bizottságának titkárával szóban előzetesen megállapodott az áthelyezésben, azonban a munkaszerződés módosítását írásban nem rögzítették. Miután a felperes munkaköre és munkavégzésének helye megváltozott, ez a tény az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében munkaszerződés módosításának minősül. Az Mt. V. 23. §-ának (1) bekezdése szerint a „munkaszerződés közös megegyezéssel történő módosítására a munkaszerződés megkötésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az áthelyezést minden esetben írásba kell foglalni. Ebbe bele kell foglalni a dolgozó új munkakörét, munkahelyét, személyi alapbérét, és az áthelyezés időpontját." A munkaszerződés módosítás írásba foglalása azonban elmaradt. Erre figyelemmel az alperes intézkedése — ahogy ezt a munkaügyi bíróság is megállapította — törvénysértő. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a jogszabállyal ellentétes alperesi intézkedés ellenére a felperes elmaradt munkabérigényét elutasította. A felperest a munkaügyi döntőbizottság határozatáig kárenyhítési kötelezettség nem terhelte. (Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 15. számú állásfoglalása.) Miután a munkaügyi bíróság téves jogi álláspontja miatt nem derítette fel a tényállást abban a kérdésben, hogy a felperes elmaradt munkabér és béremelés, valamint egyéb igényei milyen összeget tesznek ki és azok mennyiben jogszerűek, e körben az ítélet megalapozatlan s ennek folytán jogszabályt sért. (M. törv. II. 10 089/1977. sz.) 56. I. A dolgozó munkakörének megváltoztatását nem lehet — a munkaszerződés módosításának nem minősülő — átirányításának tekinteni [Mt. 22. § (2) bekezdés, 24. § (1) bekezdés, 35. § (2) bekezdés]. II. A dolgozó a munkakörének egyoldalúan, a hozzájárulása nélkül történt megállapodása miatt munkaügyi vitát kezdeményezhet [Mt. V. 107. § (1) bekezdés, a) pont]. 98