Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

társadalombiztosítási ellátás megtérítési kötelezettségéről a T. 108. §-a rendelkezik. Valamennyi megtérítési kötelezettség érvényesítésére a T. 113. §-ának rendelkezései vonatkoznak. A T. 113. §-ának (2) bekezdése szerint a társadalombiztosítás ügyviteli szerve a követelését fizetési meghagyással érvényesíti. A T. 117. §-a és a T. végrehajtása tárgyában kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 259. §-a szerint a megtérítésre kötelezett szerv, illetve személy a fizetési meghagyást kibocsátó szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz) fordulhat a fizetési meghagyás ellen. Tehát a bírósági út csak a társadalombiztosítás ügyviteli szerve által kibocsátott fizetési meghagyással szemben áll nyitva. A T. 113. §-ának (2) bekezdése nemcsak a Társadalombiztosítási Főigazgatóság ügyviteli szerveit jogosítja fel és egyben kötelezi arra, hogy a követelésüket fizetési meghagyással érvényesítsék. A társadalombiztosítási törvény e rendelkezése szerint ,,a társadalombiztosítás ügyviteli szerve" érvényesíti a megtérítési követelését az általa kibocsátott fizetési meghagyással. A T. 6. §-ának (1) bekezdése szerint a társadalombiztosítás igazgatásában — a jogszabályban meghatározott módon — részt vesznek a szakszervezetek. A vasutak dolgozóinak társadalombiztosítását a Vasutasok Szakszervezete látja el. A szakszervezetnek ezt a feladatot ellátó szerve a társadalombiztosítás ügyviteli szerve. Az R. 354. §-ának (3) bekezdése változatlanul fenntartotta hatályában a 71/1955. (XII. 31.) MT számú rendelet 77. §-át, amelynek (1) bekezdése szerint a Vasutasok Szakszervezete látja el a vasutak dolgozóinak biztosításával kapcsolatos igazgatási és gazdálkodási tennivalókat. A Vasutasok Szakszervezetének Társadalombiztosítási Osztálya tehát, mint a társadalombiztosítás ügyviteli szerve, a T. 109. §-án alapuló megtérítési igényét csak a T. 113. §-ának (2) bekezdésében meghatározott módon — a saját hatáskörében kibocsátott fizetési meghagyással — érvényesítheti. MK 69. szám A vasárnap is a Pp. 203. §-ának (4) bekezdésében megjelölt munkaszüneti napok körébe tartozik. A Pp. 103. §-ának (4) bekezdése szerint ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. E rendelkezés célja az, hogy a fél ne mulassza el az eljárási cselekményt pusztán azért, mert a határidő utolsó napja olyan napra esik, amikor a munka általában szünetel, s így pl. a beadványt sem a bíróságon benyújtani, sem postára adni nem tudja. A bíróságok előtti eljárásban kizárólag a Pp. szabályai irányadók. A Pp.ben megjelölt határidők számítására ezért nem vonatkoznak a munkajogi szabályok. Az általános szóhasználat szerint pedig, a tényleges helyzetnek is megfelelően, a vasárnap és az állami ünnepnapok a munkaszüneti napok. A hivatkozott szabály helyes értelme szerint ezért az ott említett munkaszüneti napon az Mt. V. 48. §-ának (1) bekezdésében felsorolt munkása