Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

okoknál fogva pl. szakmai rátermettség, szorgalom — igen gyakran eltérő, nem volna helyes, ha a járadékra jogosult dolgozó (hozzátartozó) az azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozók átlagkeresetének figyelembevételével kérhetné a járadék összegének felemelését. Ez a korábban az átlagosnál lényegesen jobban dolgozókra és ezáltal többet keresőkre nézve indokolatlanul hátrányos, míg a kevésbé jól dolgozókra nézve előnyös lenne. A kártalanítás ilyen módja szemben állna az R.-ben írt „teljes" kártalanítás céljával is, mert az előbbi dolgozó a teljes kárához nem jutna hozzá, míg az utóbbi a teljes kárát meghaladó kártalanításban részesülne. Ezért az mutatkozik helytállónak, ha a munkaügyi vitáit eldöntő szerv azt vizsgálja, hogy az azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozók keresete bérrendezés (bérfejlesztés) vagy egyéb körülmény folytán milyen mértékben emelkedett és ennek figyelembevételével állapítja meg a járadék összegét. Nyilvánvaló azonban, hogy ennek az összegnek, illetve az üzemi balesetet (foglalkozási megbetegedést) szenvedett dolgozó által elérhető átlagkereset összegének — helyes kimutatások és számítási mód mellett — lényegében azonosnak kell leainie a járadék felemelését kérő dolgozóval korábban azonos munkakört betöltő és az üzemi baleset (foglalkozási megbetegedés miatti munkaképtelenség) keletkezésének idején is azonos keresettel rendelkező dolgozók jelenleg elért átlagkeresetével. Az ilyen tárgyú perekben — mivel a dolgozó teljes kártalanításra tarthat igényt — azt kell biztosítani, hogy a dolgozó a társadalombiztosítási szolgáltatások összegével és a kártérítési járadék összegével hozzájusson ahhoz az összeghez, amelyet átlagkeresetként elérhetett volna akkor, ha nem szenved üzemi balesetet, illetve foglalkozási megbetegedést. A vállalatnak az R. 12. §-ának (1) bekezdéséből folyó kötelessége, hogy a dolgozó érdekét is figyelembe vegye és a dolgozó figyelmét — a járadék felemelésére vonatkozó igénybejelentésével kapcsolatos jogára — a körülményekben bekövetkezett lényeges változás esetén legkésőbb a változást követő 30 napon belül felhívja. MK 68. szám A Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya az 1975. évi II. törvény (T.) 109. §-ában foglaltakra alapított megtérítési igényét csak a T. 113. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróság eljárását megelőzően saját hatáskórében kibocsátott fizetési meghagyással érvényesítheti. Az ítélkezési gyakorlatban vitássá vált, hogy a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályának a társadalombiztosítás szolgáltatásainak megtérítése iránti igényét a Pp. XIX. fejezetében szabályozott fizetési meghagyásos eljárásban vagy pedig a bíróság eljárását megelőzően saját hatáskörében kibocsátott fizetési meghagyással kell érvényesítenie. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (T.) 109. §-ának (1) bekezdése szerint az, aki a társadalombiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott társadalombiztosítási ellátást megtéríteni. Ez a jogszabály a munkáltatón kívül álló harmadik személy megtérítési kötelezettségét szabályozza. Az óvórendszabályt mulasztó munkáltató 83