Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

pontját meghatározni nem lehet. A lényeges körülményekben a változás — amelyre a járadékra jogosult dolgozó az új igényét alapozza — a munkaügyi vita jogerős befejezése után merül fel. Az R. 9. §-ának (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha a kártérítés megállapítása után változás következik be a lényeges körülményekben, így különösen a balesetet szenvedett dolgozó egészségi állapotában, szakképzettségében, az általa betöltött munkakörben vagy — bérrendezés folytán — a hasonló munkakörben dolgozók munkabérében, mind a károsult, mind pedig a vállalat kérheti a megállapított kártérítés módosítását. Ez a rendelkezés tehát alapot ad arra, hogy a járadékra jogosult dolgozó a korábban vele azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozók munkabérének bérrendezés folytán bekövetkezett emelkedése esetén a járadék felemelését igényelhesse. Minthogy a dolgozó az előbbiek szerint teljes kártérítésre tarthat igényt, ezt nemcsak az általános jellegű, hanem a vállalaton belüli bérrendezés (bérfejlesztés), a dolgozók átlagkeresetében egyéb körülmény folytán bekövetkezett változás is megalapozza, mert a munkaviszonyának fennállása, illetve korábbi munkakörének betöltése esetén is ahhoz hozzájutna. A kifejtettek alapján az alacsonyabb keresettel járó munkakörbe vagy rokkantsági nyugdíjba került dolgozó is bérrendezés címén igényt tarthat a járadékának felemelésére, ha olyan bérrendezésről (bérfejlesztésről) van szó, amely — munkaviszonyának fennállása esetén — őt is érintette volna. A járadék felemelésére azonban nemcsak a kifejezett bérrendezés (bérfejlesztés) ad alapot, hanem az is, ha az azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozók átlagkeresetében egyéb körülmények folytán olyan lényeges és tartós változás következik be, amely — munkaviszonyának fennállása esetén — őt is érintette volna. A munkabér emelésén kívül ugyanis számos olyan intézkedés történhet — pl. korszerű technika, jobb munkaszervezés —, amely a dolgozók átlagkeresetének emelkedését eredményezheti. Ha a munkaügyi vitát eldöntő szerv a dolgozó (hozzátartozó) járadékra való jogosultságát, tehát a vállalat kártérítési felelősségét már jogerős határozattal megállapította, ez mint ítélt dolog a járadék felemelése iránt indult perben már nem vizsgálható. Gyakran előfordul, hogy az a munkakör, amelyben a dolgozó az üzemi balesetet (foglalkozási megbetegedést) elszenvedte, időközben a vállalatnál megszűnt, s ennélfogva az azonos munkakörben dolgozók munkabérének, illetve átlagkeresetének emelésére sem kerülhetett sor. Ilyen esetben a hasonló munkakörben dolgozók munkabérének, illetve átlagkeresetének figyelembevétele mutatkozik célszerűnek. Ami a járadékfelemelés összegszerűségét illeti, e vonatkozásban nem azt kell vizsgálni, hogy az azonos, illetve a hasonló munkakörben dolgozóknak mekkora (milyen összegű) a keresete, hanem azt, hogy az azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozók keresete bérrendezés (bérfejlesztés) vagy egyéb körülmény folytán — a járadékot megállapító határozat hozatalát követő időben — milyen mértékben emelkedett. A járadék ilyen arányú felemelésére tarthat igényt a rokkantsági nyugdíjas is. Figyelembe kell venni a túlóradíjakból, prémiumból, éjszakai pótlékból stb. származó keresetet is, ha és amilyen mértékben az ilyen keresetet a járadék összegének eredeti megállapításánál is figyelembe vették. Mivel a hasonló munkakörben dolgozók átlagkeresete is — különböző 82