Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

mos különös rendelkezést tartalmaz a dolgozó nők védelmében, mert érde­keik fokozott gondoskodást igényelnek. A Munka Törvénykönyvének eze­ket a szabályait a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának foko­zott szem előtt tartásával kell alkalmazni. Gyakori eset, hogy a dolgozó nő a terhessége, illetve a szoptatás ideje alatt állapotára figyelemmel nem foglalkoztatható az általa addig betöl­tött munkakörben. Ilyenkor felmerült az a kérdés, áthelyezhető-e olyan más munkakörbe, amely állapotának egészségügyi szempontból megfelel ugyan, de a korábbi munkakörére megállapított munkaidőnél hosszabb törvényes munkaidővel jár. Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a vállalat és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Az idézett jog­szabály (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályok a dolgozó nő érdekében a munkaszerződés módosítását a válla­latra kötelezően is előírhatják. Ilyen kötelező szabályt tartalmaz az Mt. V. 23. §-ának már többször hivatkozott (4) bekezdése is. Az a körülmény azonban, hogy e rendelkezés az áthelyezést a vállalat számára kötelezővé teszi, nem szünteti meg a dolgozó nő jogát arra, hogy áthelyezése az új munkakörébe csak a vállalatnak vele való megegyezése alapján történhet. Abban az esetben tehát, ha a vállalat által az átmeneti időre felkínált — a dolgozó nó állapotának egészségügyi szempontból megfelelő — új munkakör a korábbinál hosszabb törvényes munkaidővel jár, vagy egyéb olyan hátrányos oldala van, amely neki érdeksérelmet okoz, a dolgozó nő­nek joga van arra, hogy megtagadja hozzájárulását az e munkakörbe való áthelyezéséhez. Tekintettel arra, hogy az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése alapján telje­sítendő áthelyezés esetén a dolgozó nőt korábbi munkakörében akkor sem lehet tovább foglalkoztatni, ha a felajánlott új munkakört nem fogadja el, nagy súlyt kell helyezni a felek kölcsönös együttműködési kötelezettségére [Mt. 2. § (2) bekezdés]. Ennek alapján a vállalat köteles adott esetben több munkakör felaján­lásával, illetve a munkakörülmények egyéb vonatkozású módosításával s a dolgozó nő terhességével, illetve anyaságával összefüggő és az egészségügyi követelményeken túlmenő körülmények figyelembevételével is messze­menő erőfeszítéseket tenni a dolgozó nő számára elfogadható új munkakör biztosítására. Természetesen, ha a dolgozó nő (terhes nő) áthelyezése közös megegye­zéssel ilyen hosszabb munkaidejű munkakörbe történik, és keresete ennek ellenére nem érné el az előző átlagkeresetét, a szülést követő hatodik hó­nap elteltéig a korábbi átlagkeresetére ekkor is jogosult. A dolgozó nőtől pedig együttműködési kötelezettsége alapján elvárható, hogy a neki a fentiek szerint felajánlott, állapotának egészségügyi szem­pontból megfelelő munkakört elfogadja, ha ez körülményeire figyelem­mel neki aránytalan sérelmet nem okoz. III. Az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése az ott említett körülmények bekö­vetkezésének esetére úgy rendelkezik, hogy a dolgozó nőt állapotának egészségügyi szempontból megfelelő „munkakörbe" kell áthelyezni. Előfordultak olyan esetek, amikor a vállalat — a munkakör módosítása nélkül — az egyéb munkafeltételek ideiglenes megváltoztatásával, így kü­65

Next

/
Thumbnails
Contents