Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

kaviszony kiszámításánál a mezőgazdasági termelőszövetkezetben tagként közös munkával eltöltött minden 10 napot egyhavi munkaviszonyként kell számításba venni. I. Az ML. V. 12. §-ának (3) bekezdése szerint: „A terhes nőt terhessége megállapításától kezdve nem szabad egészségre káros munkakörben foglalkoztatni". Az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése pedig előírja, hogy „a dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjának kezdetétől a szoptatás hatodik hónapjának végéig kérelmére — orvosi vélemény alapján — a 12. § (3) bekezdésében meghatározott eseteken kívül is egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni. A 12. § (3) bekezdése, valamint e bekezdés alapján ideiglenesen áthelyezett nő keresete nem lehet kevesebb, mint amennyi előző átlagkeresete volt." Ez utóbbi rendelkezés — abból az elvből kiindulva, hogy a nőt a terhessége miatt nem érheti hátrány, — biztosítja a terhesség miatt más munkakörbe áthelyett nőnek az előző átlagkeresetéhez való jogát. Ennek folytán a más munkakörbe áthelyezett terhes nő keresete nem lehet kevesebb, mint előző munkakörében volt. Ebből következik, hogy ha az új munkakörben anyag-, áramhiány vagy egyéb, a dolgozók hibáján kívüli okból szünetel a munka, és emiatt az ott dolgozók keresetében csökkenés következik be, a terhes nő előző átlagkeresetét ebben az esetben is biztosítani kell. Az említett átlagkereset biztosítása nélkül ugyanis a terhesség miatt szükséges áthelyezése folytán keresete az előző keresetéhez képest csökkenne, így anyagilag hátrányos helyzetbe kerülne. a) Az Mt. V. 23. §-ának már hivatkozott (4) bekezdésében foglalt rendelkezésből következik, hogy ha a terhes, illetőleg szülő nő áthelyezése állapotának egészségügyi szempontból megfelelő rövidebb munkaidejű munkakörbe történik, mint amilyenben terhessége előtt dolgozott és keresete nem éri el az előző átlagkeresetét, akkor a korábbi átlagkeresetére a rövidebb munkaidejű foglalkoztatása ellenére is jogosult. b) Az Mt. 38. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a dolgozó nő terhessége negyedik hónapjának kezdetétől gyermeke egyéves koráig éjszakai munkára nem kötelezhető. Az Mt. V. 44. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a nőket terhességük negyedik hónapjának kezdetétől gyermekük egyéves koráig lehetőleg délelőtti műszakra kell beosztani. E rendelkezések végrehajtása számos esetben csak azzal biztosítható, hogy a vállalat a dolgozó nőt ideiglenesen más, olyan munkakörbe helyezi át. ahol mód nyílik a nappali, illetve délelőtti műszakba való beosztására. A helyes felfogás szerint az ilyen esetben is az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdésében szabályozott olyan ideiglenes áthelyezésről van szó, amelynek célja a terhes nő állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakör biztosítása. A fentiekhez képest tehát abban az esetben, ha a dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjától a szoptatás hatodik hónapjának végéig azért helyezik át más munkakörbe, hogy éjszakai műszakból nappali, illetve délutáni műszakból délelőtti műszakba nyerhessen beosztást és keresete nem éri el az előző átlagkeresetét, az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése alapján ugyancsak joga van a korábbi átlagkeresetére. II. A Munka Törvénykönyve az általános szabályozáson túlmenően szá64