Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

désben, ha a munkaügyi bíróság a kereskedelem és a vendéglátás dolgozóinak leltárhiányért való anyagi felelősségéről szóló 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 7. §-án alapuló — a prémium, a jutalékkiegészítés és az év végi részesedés megvonása tárgyában felmerült — jogvitában dönt, az e tárgyban hozott határozat ellen van-e helye fellebbezésnek. A kérdés eldöntésénél az 1972. évi 26. számú tvr-rel módosított Pp. XXIII. fejezetében foglaltakat kell irányadónak tekinteni. A Pp. 358. §-a (1) bekezdésének b) pontja határozza meg, hogy a dolgozók anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen milyen esetekben lehet a másodfokú bírósághoz fellebbezéssel élni. E jogszabály rendelkezése értelmében a dolgozó anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen akkor van helye fellebbezésnek, ha a marasztalás munkaviszonyra vonatkozó szabály olyan rendelkezésén alapszik, amely szerint a felelősség korlátlan, vagy annak felső határa eléri vagy meghaladja a dolgozó másfél havi átlagkeresetét, tekintet nélkül a marasztalás összegére, illetőleg a kár vagy a hiány mértékére. A most idézett jogszabály lényegét tekintve tehát a fellebbezés lehetőségét három — együttesen fennálló — feltételtől teszi függővé. Egyrészt, hogy a vállalat arra jogosult vezetője a dolgozó felelőssége tárgyában határozatot hozzon, másrészt, hogy az marasztalást tartalmazzon. Végül lényeges az is, hogy a marasztalás a munkajogviszonyra vonatkozó olyan jogszabályi rendelkezésen alapuljon, amely szerint a felelősség korlátlan, vagy annak felső határa eléri vagy meghaladja a dolgozó másfél havi átlagkeresetét. Az adott • esetben felvetett kérdésnél — a fellebbezés lehetősége szempontjából — e feltételek együttes fennállása nem állapítható meg. A kereskedelem és vendéglátás dolgozóinak leltárhiányért való anyagi felelősségéről szóló 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet (R.) 7. §-a tartalmaz rendelkezést a szoros _ elszámolású egységekben keletkezett leltárhiánnyal kapcsolatban. Ennek (1) bekezdése értelmében a szoros elszámolású egységek vezetői és vezetőhelyettesei, ahol leltárhiány keletkezett, a következő 12 hónapban prémiumban, illetve jutalékkiegészítésben nem részesülhetnek. Ezen túlmenően ezekben az egységekben sem a vezetők és helyetteseik, sem a beosztott dolgozók a vállalati részesedési alapból év végi részesedést nem kaphatnak. Tehát sem ez a jogszabály, sern pedig az ennek végrehajtása tárgyában megjelent 4/1968. (III. 11.) BkM számú rendelet (Vhr.) felelősséget megállapító, marasztaló határozat hozataláról nem tesz említést, ilyennek hozatalára eleve nem ad lehetőséget. Ezt kifejezetten is tartalmazza az R. 2. §-ának bevezető része, amikor előírja, hogy „A leltárhiányért való anyagi felelősség szabályai a kereskedelemben és a vendéglátásban a szabadkasszás egységekben érvényesülnek". A munkáltatói határozat csupán a leltárhiány összegét állapítja meg, amellyel kapcsolatban a hátrányos jogkövetkezmények — az ott írt feltételek bekövetkezése esetén — alkalmazást nyernek. Felelősséget megállapító marasztaló határozat hiányában pedig a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének b) pontja nem nyújt lehetőséget a fellebbezésre. 61