Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

munkaviszonyt a perbeli bizonyítékok alapján az igénylő javára számításba venni nem lehet, az újabb igénybejelentés alapján indult későbbi perben ítélt dolognalí nem tekinthető. A nyugellátás iránt bejelentett igény alapján a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. §-ának (1) bekezdése alapján indult pernek a tárgya nem a biztosítással járó munkaviszony fennállásának vagy fenn nem állásának a megállapítása, hanem annak eldöntése, hogy az igénylőnek joga van-e öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra, s ennek keretében milyen munkaviszonyok (szolgálati évek) vehetők javára számításba. A társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkozó jogszabályok szerint nincs akadálya annak, hogy a nyugellátás iránt bejelentett igény alapján keletkezett perben hozott s az igényt egészben vagy részben elutasító bírósági határozatot követően az igénylő a nyugellátás iránt újabb igényt jelentsen be, s olyan újabb bizonyítékokra hivatkozzék, amelyek a korábbi perben számításba nem vett munkaviszonyok (szolgálati évek) megállapítására is alkalmasak. Az újabb igény bejelentése alapján indult későbbi perben a perbevitt jog nem ugyanaz, mint a korábbi perben. Ezért a korábbi per alapjául szolgált igénybejelentés tárgyában hozott ítélet jogereje nem zárja ki azt, hogy a bíróság az újabb igénybejelentés folytán keletkezett későbbi perben a korábbi perben meg nem állapított munkaviszonyt (szolgálati időt) is számításba vegye az igénylő javára, a mindkét perban felmerült bizonyítékoknak a Pp. 206. §-a szerinti mérlegelése alapján. MK 53. szám (Az MK 59. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A bíróság annak megállapításánál, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogosult az 1975. évi II. törvény (T.) 50. §-a (1) bekezdésében meghatározott melyik rokkantsági csoportba tartozik, csak a III. csoportbeli rokkantságnak azt az előfeltételét vizsgálhatja, hogy a jogosult rendszeresen nem dolgozik-e, vagy keresete lényegesen kevesebb-e a megrokkanás előtti kereseténél. Az a kérdés, hogy a dolgozó teljesen munkaképtelen-e és mások gondozására szorul-e, orvosi szakkérdés, a rokkantságnak, illetőleg a rokkantság fokának a kérdése. Ezért a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. §-ának (2) bekezdése értelmében nem tartozik bírósági hatáskörbe annak megállapítása, hogy az igénylő a T. 50. §-ának (1) bekezdése szerint I., illetőleg II. csoportbeli rokkant-e. A T. 50. §-ának (1) bekezdése alapján igényelt III. csoportbeli rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megállapításának azonban csak az az előkérdése orvosi kérdés, hogy az igénylő rokkant-e. Ebben az Országos Orvosszakértői Intézet illetékes Orvosi Bizottságának a szakvéleménye az irányadó. Az azonban már — mint a rokkantsági nyugdíjra jogosultságnak a T. 47. §-a c) pontja szerint egyik előfeltétele — a jogosság körébe tartozó kérdés, hogy az igénylő rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb-e a megrokkanás előtti kereseténél (III. csoportbeli rokkant). Következésképpen az utóbbi előfeltételek vizsgálata bírósági hatáskörbe tartozik. 58