Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

csökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ha tehát az orvosi megállapítás szerint a dolgozó 1961. évi április hó 1. napja előtt betegedett ugyan meg foglalkozási betegségben, de csak ezt követően került beteg- illetőleg rokkantállományba, az igény elbírálásánál nem a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet (Rny.) 93. §-át. hanem az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 99. §-át kell alkalmazni. Az említett állásfoglalás indokolása kifejti, hogy a sérelem anyagilag csak akkor keletkezik, és csak akkor szolgál kártérítési kötelezettség alapjául, ha munkaképesség-csökkenést és ebből eredően keresetveszteséget okoz, amikor is a munkáltató a sérelem folytán elmaradt jövedelmet köteles megtéríteni. Az indokolás szerint továbbá a kártérítésre igényt adó sérelem akkor következik be 1961. évi április hó 1. napját követően, és ennek folytán az igény elbírálásánál az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 99. §-át akkor kell alkalmazni, ha a dolgozó 1961. évi április hó 1. napja után kerül a foglalkozási betegségből származó és keresetveszteséget okozó beteg-, illetőleg rokkantállományba. Ha viszont ez a helyzet 1961. évi április hó 1. napja előtt következett be, a felelősség szempontjából az Rny. 93. §-a az irányadó. A gyakorlatban vitássá vált, hogy az Rny. 93. §-át vagy pedig az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 99. §-át kell-e alkalmazni abban az esetben, ha a foglalkozási betegség 1961. évi április hó 1. napja előtt már fennállott ugyan és az ebből eredő munkaképesség-csökkenés alapján a dolgozó társadalombiztosítási baleseti járadékban is részesült, a betegség súlyosbodása folytán azonban csak az említett időpontot követően került rokkantsági nyugállományba és kártérítésként a nyugállományba helyezés előtti átlagkere; és a rokkantsági nyugdíja különbözetét igényli. A 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 14. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből, valamint a 33. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás a) pontjában foglaltakból következően azt kell döntően figyelembe venni, hogy a dolgozónak a vagyoni károsodásban megmutatkozó sérelme mikor következett be. Ha a dolgozó a foglalkozási betegsége folytán már 1961. évi április hó 1. napja előtt vagyoni károsodást szenvedett (a keresete csökkent), a kártérítés iránti igényét az Rny. 93. §-ának alkalmazásával kell elbírálni akkor is, ha betegségének súlyosbodása folytán 1961. évi április hó 1. napját követően válik munkaképtelenné, és kerül rokkantsági nyugállományba. Lehetséges azonban, hogy a dolgozó 1961. évi április hó 1. napja előtt betegedett meg foglalkozási betegségben, s ennek következtében a munkaképessége csökkent is, keresetvesztesége azonban nem volt, mert tovább dolgozott, éspedig a korábbi bérért. Sőt az is lehetséges, hogy az összjövedelem a korábbihoz képest emelkedett is, mert a korábbi keresetén felül a foglalkozási betegsége alapján társadalombiztosítási baleseti járadékban is részesült. Minthogy ilyen esetben a dolgozó 1961. évi április hó 1. napia előtt nem szenvedett vagyoni károsodást, az azon a címen támasztott kártérítési igényét, hogy 1961. évi április hó 1. napját követően a betegsége súlyosbodása folytán munkaképtelenné vált, s rokkantsági nyugállományba került, az Mt. 62. §-ának és az Mt. V. 99. §-ának alkalmazásával kell elbírálni. 46