Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

említeti sérelemből származó munkaképesség-csökenés százalékos mérvétől függetlenül az Mt. 62. §-a alapján a teljes kárért felel. A dolgozók egészségi állapota nem azonos, a teljesen egészséges dolgozókon kívül vannak olyanok is, akik többé-kevésbé betegek, vagy akiknek valamilyen testi fogyatkozásuk, különleges szervezeti adottságuk van. A dolgozóknak az Mt. 62. §-ára alapított kártérítési igénye tekintetében azonban nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy az egyik dolgozó gyengébb szervezetű, beteges, túlérzékeny, valamilyen testi fogyatkozása van (pl. félszemű), vagy különleges szervezeti adottságú (pl. rendellenes koponyaalkatú), a másik dolgozó pedig teljesen ép szervezetű, illetőleg teljesen egészséges. A Munka Törvénykönyvének a dolgozók érdekeit védő szabályai minden dolgozóra egyaránt kiterjednek, ilyen különbségtételt nem tűrnek. Az Mt. 62. §-án alapuló anyagi felelősség mérve aszerint alakul, hogy a keresetveszteséget okozó munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés a dolgozó üzemi balesete vagy egyéb, a munkaviszony keretében történt egészségromlása folytán következett-e be. Ha a dolgozó keresetvesztesége az említett sérelem következménye, a vállalat kártérítési felelősségének mértéke szempontjából nincs jelentősége annak, hogy maga a sérelem — a dolgozó testi állapotától, testi fogyatkozásától és szervezeti adottságától függetlenül — orvosi szempontból milyen mérvű (hány százalékos) munkaképesség-csökkenést eredményezett. Ha a dolgozó egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága önmagában nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a dolgozó keresetvesztesége az életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése folytán állott elő, a vállalat nem hivatkozhat arra, hogy a teljesen egészséges, ép testű dolgozónál a hasonló sérelem kisebb mérvű károsodásra vezetett volna. A vállalat tehát — az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül — ilyen esetben is a dolgozó teljes káráért felel. Ha például a félszemű dolgozó — aki munkakörét rendesen, a munkakörének megfelelő teljes díjazás mellett el tudta látni — üzemi baleset folytán a másik szemét is elvesztette, és ennek folytán teljesen munkaképtelenné vált, a vállalat a teljes kárt köteles megtéríteni. Ilyenkor nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a vállalat felelőssége csak olyan mérvű, amilyennek az orvosszakértői gyakorlat a munkaképesség-csökkenés szempontjából egy szem elvesztését minősíti. Ez a mérték ugyanis nyilvánvalóan csak az ép szemű emberre irányadó. Végeredményben tehát az a döntő, hogy a nem teljesen egészséges vagy különleges szervezeti adottságú avagy testi fogyatkozású dolgozó a sérelem bekövetkezése előtt munkakörét rendesen el tudta-e látni, és a sérelem folytán mennyivel csökkent a keresete. MK 31. szám A dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének munkaviszonya keretében történő olyan megsértése esetén, amelynek bekövetkezésében a dolgozó vétkes magatartása is közrehatott [Mt. 62. §-a (2) bekezdésének második mondata], a vállalat felelősségének mérve nem aszerint alakul, 40