Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

hogy a vállalatot is terheli-e vétkesség, s ez milyen arányban áll a dolgozó vétkességével. A kárviselés arányát az dönti el, hogy a dolgozó vétkes közrehatása milyen mérvű volt. A dolgozó vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásánál azonban jelentősége van annak, hogy a vállalat a kár bekövetkezésében maga is vétkes magatartásával hatott közre. Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalatot vétkesség nélküli, objektív felelősség terheli a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének a munkaviszonya keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett kárért. A kár keletkezése tehát a vállalat felelősségét vétkessége nélkül is megalapozza. A vállalat a felelősség alól — egészben vagy részben — csak az Mt. 62. §-ának (2) bekezdésében, illetőleg az Mt. V. 99. §-ának (1) bekezdésében megállapított feltételek fennállása esetén mentesülhet. Ehhez azonban neki kell bizonyítania baleset esetén, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta; foglalkozási megbetegedés esetén pedig ugyané körülményeket vagy azt, hogy a kárt a működési körén belül is elháríthatatlan ok idézte elő. Ennek hiányában is mentesül a kár ama részének viselése alól, amelyet vétkes magatartásával a dolgozó idézett elő. Ez utóbbi esetben van helye kármegosztásnak. A munkáltató felelőssége objektív, míg a dolgozónak a kár keletkezésében való közrehatása jogilag csak akkor jelentős, ha a közreható magatartás egyben vétkes is volt. A kárviselés arányát ehhez képest az dönti el, hogy a dolgozó vétkes magatartásával hozzájárult-e a kár bekövetkezéséhez, s amennyiben igen, ez a közrehatás milyen mértékű volt. A vállalat objektív felelősségének mérve tehát nem aszerint alakul, hogy milyen arányban áll egymással a dolgozónak és a vállalatnak a kár bekövetkezésében való vétkessége, mert a vállalat a dolgozó káráért vétkesség nélkül is felel. A dolgozó vétkességéhez igazodó kárviselés arányának meghatározásánál az eset összes körülményeit tekintetbe kell venni. Nem hagyható tehát figyelmen kívül az sem, hogy a vállalat a kár bekövetkezésében vétkes magatartásával (az óvó rendszabályok megsértésével, az ellenőrzés elmulasztásával, a munka szervezetlenségével, alkalmasabb védőberendezések hián}-ával stb.) maga is közrehatott. A vállalat ilyen magatartása lényegesen csökkenti a dolgozó vétkes magatartásának a súlyát, és így — az eset összes körülményei mellett — kihat a kárviselés arányára is. MK 32. szám A vállalatnak az üzemi balesetekért való felelőssége (Mt. 62. §, Mt. V. 99. §) alapján a sérültet megillető járadék összegének meghatározásánál a sérült elmaradt jövedelméből kell levonni a 4/1967. (VI. 8.) MüM számú rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 11. §-a (1) bekezdésének a)—e) pontjaiban és a (2) bekezdésében jelsorolt összegeket, köztük a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, valamint azt az összeget is, amelyet a dolgozó a vállalat által javára kötött élet- vagy balesetbiztosítási szerződés alapján kap. Kármegosztás esetén pedig a levonások után 41