Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

olyan határozat minősül, amelyet a munkaügyi bíróság az Mt. 62. §-án, illetőleg az Mt. V. 99—100. §-ain alapuló — tartalmában kártérítésre irányuló — igény tárgyában hozott. A munkakönyv jogtalan visszatartásával okozott kár megtérítése iránti igény — amint ezt az Mt. 62. §-ához kapcsolódó miniszteri indokolás is kifejti — a vállalat anyagi felelősségén alapul. A törvényjavaslat miniszteri indokolása idevonatkozóan kifejti, hogy a vállalat anyagi felelősségét az eddigi szabályok csak egyes esetekre írták elő (a dolgozó egészsége sérelmével okozott kár, munkakönyv ki nem adásával okozott kár), a törvényjavaslat azonban ezt a hiányosságot kiküszöböli és a vállalat felelősségét a munkaviszony keretében a dolgozónak okozott kár minden esetére kiterjeszti. A kifejtettekből következik, hogy a munkaügyi bíróságnak a munkakönyv jogtalan visszatartására alapított igény tárgyában hozott határozata ellen a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján fellebbezésnek van helye. Törvényt sértett tehát a munkaügyi bíróság akkor, amikor a fellebbezés lehetősége tekintetében ezzel ellentétesen tájékoztatta a feleket, majd az ítélet ellen benyújtott fellebbezést — arra hivatkozva, hogy fellebbezésnek nincs helye — elutasította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a munkaügyi bíróságnak az ítélet elleni fellebbezést elutasító végzését, valamint a meghozott ítéletének a fellebbezésre vonatkozó tájékoztatását hatályon kívül helyezte és a feléket akként tájékoztatta, hogy az ítélet ellen az e határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt fellebbezést nyújthatnak be. (M. törv. I. 10 091/1975. sz.) 94. A dolgozó is köteles munkaviszonya megszűnésekor munkakönyve megszerzése érdekében tőle elvárhatóan mindent megtenni. Az Mt. V. 32. §-a szerint a dolgozó részére legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor, ha pedig a munka alól korábban felmentik, az utolsó munkában töltött napon a munkakönyvét ki kell adni. Ha pedig a dolgozó a munkakönyvét szóbeli felhívásra nem veszi át, írásban fel kell szólítani annak átvételére [12/1967. (X. 20.) MüM számú rendelet 22. § (1) bekezdés]. E rendelkezésekre figyelemmel a felperes a munkaviszonyának megszűnésekor az alperesnek intézkednie kellett volna a felperes munkakönyvének kiadása felől, s minthogy ezt nem tette meg, a munkakönyv jogtalan visszatartásával okozott kárt köteles megtéríteni. A munkáltatónak ez a felelőssége azonban nem feltétel nélküli, mert a dolgozótól is elvárható, hogy megtegye a szükséges lépéseket munkakönyvének visszaszerzése érdekében. A kárnak azért a részéért tehát, amelyet a felperes kellő gondosság kifejtésével elkerülhetett volna, a munkáltató alperes nem felel. A munkaügyi bíróságnak ezekre a szempontokra figyelemmel kellett volna vizsgálnia, hogy mennyiben megalapozott a felperesnek a felmondási időt követő időre eső kártérítési igénye. A munkaügyi bíróság azonban e szempontokra nem volt tekintettel, s nem vonta értékelése körébe a felperesnek a döntőbizottság 1973. április 12-i tárgyalásán tett előadását, amelyből kitűnően a december 22-i levele megírásáig az volt az álláspontja, hogy a munkakönyvét nem kéri ki, mert az alperesnek kötelessége, hogy azt kiadja, illetőleg megküldje a részére. Űgyszintén nem vette figyelembe, a felperesnek a keresetlevelében tett azt 241