Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

idő tartamában. Ez a megállapodás azonban érvénytelen, mert ellentétes az Mt. V. 29. §^ban foglaltakkal, amelyek szerint a törvényesnél rövidebb felmondási időben nem lehet megállapodni. A most idézett rendelkezés ugyanis kimondja, hogy ha a felek megállapodása hosszabb időt nem ál­lapít meg, a tizenöt napos felmondási idő a dolgozó által munkaviszony­ban töltött 10 év Után négy, 20 év után öt hét, 30 év után hat hétre emel­kedik. Miután a peradatokból megállapíthatóan a felperes a Vhr. 36. §-ában megjelölt vezetői munkakört betöltő dolgozó volt, ezért őt a Vhr. 162. §-ának (1) bekezdése alapján az Mt. V. 29. §ja szerint megállapított fel­mondási időn túlmenően még további kétheti felmondási idő is megilleti. Ennek megfelelően tehát a munkaügyi bíróságnak azt a körülményt kell vizsgálat tárgyává tennie, hogy a felperest a munkaszerződésben kikötött 15 napos felmondási idővel szemben az Mt. 27. §-ában, az Mt. V. 29. §-ában, valamint a Vhr. 36. és 162. §-ában foglaltakra figyelemmel ténylegesen milyen tartamú felmondási idő illeti meg. A kifejtettekre tekintettel a munkaügyi bíróság ítélete törvénysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alap­ján — hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 194/1974. sz.) 78. Kisipari szövetkezeti szövetségek alkalmazottainak felmondási ideje [1/1970. (V. 17.) MüM számú rendelet]. Az alperes vezetője a felperes munkaviszonyát 1975. január 20-tól kez­dődően az Mt. V. 29. § a) pontjára utalással öt hét felmondási idő figye­lembevételével 1975. február 28. napjára felmondta azzal az indokolással, hogy a bíróság az 1973. november hónapban jogerőre emelkedett ítéleté­vel bűnpártolás vétségéért jogerősen megbüntette és jelenleg is büntető eljárás van ellene folyamatban. Ezekre figyelemmel a felperes elvesztette azt a bizalmat és megbecsülést, melyre a jogtanácsosnak feltétlenül szük­sége van. A felmondás időtartamára a felperest a munkavégzés alól felmen­tette. A felperes panaszát a Városi Közös Munkaügyi Döntőbizottság határo­zatával elutasította és az alperes határozatát hatályában fenntartotta. E határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, amelyben a közös munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását, az alperesi ha­tározat hatályon kívül helyezését kérte, külön is sérelmezve a felmondási és szabadságidőre vonatkozó alperesi álláspontot. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül felmondási idő különbözetre járó munkabér és szabadságmegváltás címén 3250 forintot fizessen meg a felperesnek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolá­sából kitűnően a bíróság megállapította, hogy a felmondás indokai való­sak, a kereset a felmondás hatálytalanítására irányuló részében ekként alaptalan. Az Mt. V. 29. §-ának b) pontjában foglaltakra figyelemmel azon­ban a felperest további két hét felmondási és egy nap szabadságidőre járó munkabér illeti meg, összesen 3250 forint összegben. A felperes tanulmá­nyi szabadságával kapcsolatos keresetét nem találta alaposnak. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes volt munkáltatója — a per alperese — a T. megyei Ipari Szö­221

Next

/
Thumbnails
Contents