Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

nincs-e a vállalatnál a szóban levő dolgozóval betölthető munkakör: mert ha van és azt elvállalja, még különösen indokolt esetben sem szüntethető meg felmondással a dolgozó munkaviszonya. Ha ugyanis a vállalatnál van ilyen betölthető munkakör, akkor a vállalat számára nem jelent aránytalan terhet vagy nehézséget a védettség alá eső dolgozó további foglalkoztatása. A munkaügyi bíróság azonban ítéletében — e tény megállapítása mellett — csak a felmondás hatálytalanítására szorítkozhat. Az új munkakör betöltéséhez a vállalat és a dolgozó megállapodása szükséges, amit a bíróság rendelkezése nem pótolhat. A felmondást korlátozó okok értékelésével kapcsolatban pedig ki kell emelni azt, hogy az Mt. V. 27. §-ában említett esetekben is csak akkor van lehetőség a felmondás korlátozására, ha az e §-ban felsorolt okok a felmondás kezdő időpontja előtt következnek be. MK 11. szám a) Ha a dolgozó munkaviszonya felmondás folytán szűnik meg és a vállalat a dolgozót a munka végzése alól felmenti, a vállalat a felmentés tartamára kifizetett átlagkeresetet vagy annak arányos részét a dolgozótól, illetőleg örököseitől akkor sem követelheti vissza, ha a dolgozó már a felmondás időtartama alatt új munkaviszonyt létesített, s munkába is lépett, vagy a felmentés teljes időtartamának letelte előtt meghalt. b) Ha a dolgozó a jubileumi jutalomra jogosulttá vált, azt részére, vagy a jogosultság megszerzése után történt elhalálozása esetében az örökösei részére folyósítani kell akkor is, ha annak kifizetését a dolgozó az esedékességekor nem kérte. a) Ellentétes gyakorlat volt észlelhető abban a kérdésben, ha a vállalat a dolgozót a munka végzése alól a felmondási időre felmenti, s a dolgozó a felmondási idő alatt új munkaviszonyt létesít, munkába is lép, a vállalat a dolgozótól visszakövetelheti-e a felmentés tartamára vagy annak egy részére kifizetett átlagkeresetet; illetőleg ha a dolgozó a felmentés tartama alatt meghal, a dolgozó örököseitől visszakövetelhető-e a felmentés tartamára vagy arányos részére eső átlagkereset. A kérdés megoldásánál abból kell kiindulni, hogy az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. Az Mt. 27. §-ának (3) bekezdése értelmében a vállalat a dolgozót a felmondási idő egy részére vagy annak teljes tartamára a munkavégzés alól felmentheti. A felmentés tartamára a dolgozót átlagkeresete megilleti. Ilyen esetben az Mt. V. 32. §-a értelmében a dolgozó részére legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor, ha pedig a munka alól korábban felmentik, az utolsó munkában töltött napon ki kell adni a munkakönyvét, valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott igazolásokat, továbbá ki kell fizetni munkabérét és egyéb járandóságait. Egyéb járandóságon érteni kell azt az átlagkeresetet is, amely a dolgozót megilleti annak következtében, hogy a vállalat őt felmentette a felmondási idő alatt történő munkavégzés alól. E rendelkezések egybevetett értelméből következik: az a körülmény, hogy a munka végzése alól felmentett dolgozó még a munkaviszony meg19