Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

biztosítása érdekében megkérte a IV/A osztályfőnökét, B. D. tanárt, hasson oda, hogy az osztályába járó azok a diákok, akik beiratkoztak a sakk-körbe, járjanak rendszeresen foglalkozásra, mert ellenkező esetben az elmaradt tagdíjat be kell fizetniük. A negyedik felmondási ok részleteiben azonos a felmondólevélben megjelölt azzal az okkal, hogy F. É. tanulót önérzetében megsértette. Az ötödik felmondási ok — a diákparlament után a tanulók körében zavart keltett, megbontva a diákok egységét — nem bizonyított, mert erre vonatkozó adat a peres iratoknál nem lelhető fel. A hatodik felmondási ok tartalma a következő: a felperes behívatta magához a tanuló készületlensége és kifogásolható magatartása miatt F. É. édesanyját, aki azonban a felperes helyett az alperes igazgatóját kereste meg. Miután az igazgató behívatta a felperest is az irodájába, a felperes szemrehányást tett a szülőnek, ha ő hívatta, miért az igazgatóhoz fordult és nem hozzá. Az igazgató nem talált kifogásolni valót a szülő e magatartásában, a felperes erre megjegyezte, hogy az igazgatói állásfoglalás helyességéről nincs meggyőződve. A hetedik felmondási ok kapcsán az állapítható meg, hogy a felperes 1974. december 11-én felkereste lakásán P. G-nét, akinek bejelentette, hogy már nem osztályfőnök és rajta csak a szülők tudnak segíteni. Az alperes igazgatója — a peres iratoknál fellelhető egyik feljegyzés tanúsága szerint — azt is megállapítja, hogy a felperes néhány szülőt arra kívánt rávenni, hassanak oda, hogy osztályfőnöki megbízatását visszakapja. Ennek tényleges megtörténtéről azonban a perben nincsenek adatok, tehát nem nyert bizonyítást. A nyolcadik felmondási ok tényleges tartalma szerint a felperes leváltását követően Cs. T. vette át az osztályfőnöki teendőket. Nevezett tehát ténylegesen gyakorolta e funkcióját. A felperes ebben az időben még munkaviszonyban állt az alperessel, és bár csak a megyei tanács döntését követően kívánta az új osztályfőnöknek a korábbi osztálya diákjaira vonatkozó feljegyzéseket átadni, az igazgató felhívásának a döntés előtt eleget tett. Az előzőekben felsorolt felmondási okok közül tehát nem nyert bizonyítást, hogy a felperes a diákparlament után zavart keltett a diákok között, valamint a hetedik felmondási oknak az a része, amely szerint a felperes a szülőket arra kívánta volna rábírni, hogy közreműködésükkel viszszakapja osztályfőnöki megbízatását. Nem bizonyított továbbá: a felperes megengedhetetlen módszerekkel kényszerítette a tanulókat a sakk-körben való részvételre, a felperes diktatórikus módszere, valamint, hogy magatartására volt visszavezethető az iskolában kialakult rossz munkahelyi hangulat. Az egyéb felmondási okok vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság a következőkre kíván rámutatni: Az Mt. 26. §-ának (2) bekezdése szerint a felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Lényeges továbbá a Munka Törvénykönyvének az a rendelkezése is, hogy a dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan (Mt. 29. §). A törvény tehát kifejezetten csak a felmondási ok valósságát követeli meg. Ez azonban nem jelentheti olyan felmondási okok megjelölését, ame211