Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

lyékből még következtetni sem lehet arra, hogy a munkaviszony nem tölti be rendeltetését. Ez utóbbi körülmény azt jelenti, hogy a munkáltató a felmondásra irányuló jogát rendeltetésszerűen köteles gyakorolni, továbbá, hogy a munkaviszony megszüntetésének szükségeségét elfogadhatóan meg­okolja. Ha tehát nincs meg az okozati összefüggés a felhozott körülmények és a dolgozó eltávolítása között, a felmondás annak ellenére, hogy a fel­hozott indokolás ténybelileg megfelel a valóságnak, nem győz meg arról: az indokolásban közölt körülmények miatt — a munkaadó rendes műkö­dését szem előtt tartva — a dolgozó munkájára nincs szükség. A felmondás okának tehát nemcsak valósnak kell lennie, hanem az elő­zőekben kifejtettek szerint: alapos és komoly oknak is. A kifejtettekre figyelemmel tehát az alperes által megjelölt felmondási okok olyanok, hogy azok valósságuk ellenére sem szolgálhatnak a munka­viszony megszüntetésének alapjául. A felperes középiskolai tanári diplomával rendelkezik és az alperesnél eltöltött, hosszú idő óta fennálló munkaviszonya alapján megállapítható, hogy oktató-nevelő tevékenységét amellett, hogy kiválóan végezte, e fel­adatait egyúttal hivatásának is tekintette. Politikai nevelő munkájának elismeréséül a KISZ Központi Bizottságától 1971 májusában és a KISZ me­gyei bizottságától ezen túlmenően kétszer kapott elismerő oklevelet. Az a körülmény, hogy az átlagon felüli színvonalon oktató-nevelő mun­kát végző felperes e tevékenysége körében szigorral követelte meg diák­jaitól a tantárgyak ismeretét, velük szemben magas követelményeket tá­masztott és fokozottan igyekezett diákjait társadalmi munka végzésére ösz­tönözni, nem róható a felperes terhére, így felmondási oknak sem minő­sülhet. A felperes e magatartásából egyértelműen kitűnik, hogy diákjai, tehát a jövő nemzedéke megfelelő nevelését és tudása emelését tűzte ki célul. Szem előtt tartotta tehát az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvényben kifejezésre juttatott azt a követelményt, hogy „a nevelési-oktatási intéz­mények rendeltetésüknek megfelelő színvonalon biztosítsák a tanulók szo­cialista — értelmi és érzelmi — nevelését, a társadalom fejlődésével össz­hangban az általános és a szakmai műveltség elsajátításának feltételeit, a társadalmi, valamint a tudományos-technikai fejlődés által megkívánt korszerű képzést''. Köztudott, hogy minden osztályban találhatók olyan tanulók, akiknek felfogása nem egyezik a szoros fegyelmet és a magasabb tudásszintet meg­követelő pedagógus felfogásával, ezeknek a véleménye azonban nem szol­gálhat alapul a tanár eltávolítására. A Legfelsőbb Bíróság e kérdés kapcsán ismét rámutat a már hivatkozott törvény 11. §-ában foglaltakra, amely szerint „fokozott megbecsülésben kell részesíteni a pedagógusokat és mindazokat, akik az ifjúság nevelésé­vel, oktatásával és képzésével hivatásszerűen foglalkoznak". Miután minden pedagógus munkájában a szocialista világnézetű okta­tás és nevelés elválaszthatatlan egységet alkot, a Legfelsőbb Bíróság a fel­peres vonatkozásában is elsősorban azt vizsgálta, hogy megfelel-e ennek az alapvető követelménynek. E vizsgálat eredményeként megállapította — amint arra már az előzőekben rámutatott —, hogy a felperes oktató-nevelő munkáját átlagon felüli színvonalon végezte és tevékenységében nem mu­212

Next

/
Thumbnails
Contents