Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

lem megilleti hosszú munkaviszonyára és ezalatt az átlagosnál jobb munkavégzésére figyelemmel. Érdemben arra hivatkozott, hogy osztályfőnökként mindenkor igényelte és kérte is diákjai állásfoglalását. Számtalan esetben azt el is fogadta, előfordult azonban, hogy más tények ismeretében tanulói állásfoglalásától eltérően döntött. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a felperes szakmai munkáját kiválóan végezte, szaktárgyait az átlagosnál magasabb szinten tanította. A tanulók számonkérése igényesebb volt, természetes, hogy diákjainak róla alkotott véleménye a képességtől, szorgalomtól, illetőleg tanulmányi eredménytől függően különböző volt. A szakmai munkán felül végzett tevékenysége viszont egészségtelen, feszült légkört teremtett. Miután a szakmai munka és a példamutató magatartás nem választható el, a felperest az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében foglalt felmondási védelem nem illette meg. A munkaügyi bíróság megítélése szerint a felmondási okok egy része bizonyítást nyert. Így az, hogy F. É. tanulót önérzetében megsértette, magatartásával a diákparlamenten és azt követően a tanulók között zavart keltett, megbontva azok egységét, az iskolán belül olyan légkört teremtett, amelyben elképzelhetetlen a normális oktató-nevelő munka. Miután a bíróság feladata kizárólag a felmondási ok valósságának vizsgálata és — jóllehet valamennyi felmondási ok nem nyert bizonyítást — mégis hatályban tartotta a felmondást, mert egy felmondási ok valós volta is elegendő a felmondás érvényességéhez. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 29. §-ában foglaltaknak megfelelően az eljárt munkaügyi bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felmondás a megszabott módon történt-e, ütközik-e jogszabályi tilalomba, korlátozásba és végül, a felmondásban megjelölt okok valósak-e vagy sem. Ez utóbbinál szükséges annak vizsgálata is, hogy a f elmondásban megjelölt ok, annak valóssága mellett olyan ok, tény is legyen, amely kellően megalapozza a munkaviszony megszüntetését. A keresettel megtámadott felmondó határozat több tényt, okot sorol fel, arra utalva, hogy ezek megléte miatt a munkaviszony további fenntartására nincs lehetőség. E felmondási okok részletes vizsgálata alapján a következők állapíthatók meg: Az első és harmadik felmondási ok azon alapult, hogy az 1974. évi október 21-i iskolai diákparlamenten az egyik felszólaló megemlítette: van olyan tanár, aki nem mondja meg határozottan, mikor írat dolgozatot, míg a másik tanuló azt kifogásolta, hogy nem valósulhat meg teljesen a diákok önkormányzata, mert az osztályfőnökük ebben megakadályozza. Így nem engedte meg a diákok által előre megtervezett keddi napon a „rongyos bál" megtartását, hanem csak a hét végén. A társadalmi munkában végzett paprikaszedéskor megszervezte a szalonnasütést, de aki a megbeszélés ellenére sem hozott szalonnát, azt a szalonnasütés ideje alatt is dolgoztatta. A második felmondási ok alapját az képezte, hogy a felperes fokozottan várta el a sakk-körbe beiratkozást, s az azon való részvételt. E részvétel 210