Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

folyamatossága megszakad amiatt, mert a dolgozó rövid ideig munkaké­pessé válik, majd újból keresőképtelen lesz. Ilyen esetben az Mt. V. 26. §-ának b) pontjában meghatározott védelem újra kezdődik, azaz a beteg­ségben töltött egyes időszakokat nem lehet összeadni. MK 9. szám Rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó munkaviszonyát úgy lehet megszüntetni, mint bármely más dolgozó munkaviszonyát. Ellentétes gyakorlat mutatkozik abban a kérdésben, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó munkaviszonyát meg lehet-e szüntetni. Az egységes és helyes gyakorlat biztosítása érdekében abból kell kiin­dulni, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó esetében nem áll fenn az Mt. 26. §-ának b) pontja szerinti védettség, helyzete ugyanis jelentősen különbözik az említett rendelkezés szerint felmondási védelem alatt álló beteg dolgozókétól. A megrokkant dolgozó munkaviszonyának felmondása esetén csökkent munkaképességének megfelelő munkát vállalhat és emellett — a nyug­díj jogszabályok szerint — rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat kap. A be­teg (keresőképtelen) dolgozó esetében ez a lehetőség nem áll fenn, mert a betegség (keresőképtelenség) ideje alatti munkavállalás tilos. A kifejtettekhez képest a vállalat — kellő alappal — az Mt. 26. §-ának alkalmazásával jogszerűen felmondhatja a rokkant dolgozó munkaviszo­nyát, de megteheti azt is, hogy az Mt. 43. §-ának (1) bekezdése szerint fi­zetés nélküli szabadságot biztosít a részére. Ugyanakkor a dolgozó nem köteles a munkaviszonyát megszüntetni. Ha pedig a vállalat a nála üzemi balesetet vagy foglalkozási betegség miatt megrokkant dolgozó munka­viszonyát a rokkantsági nyugdíj megállapítására tekintettel megszüntette, munkaképessé válása után a vállalat az Mt. 19. §-ának (1) bekezdése alap­ján köteles újból őt alkalmazni. E helyütt szükséges annak kiemelése, hogy az előbb tárgyalt kérdéssel nem azonos az 1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM számú együttes rende­let 10. §-ának (1) bekezdésében szabályozott eset, amely szerint — a 10. § (2) bekezdésében foglalt kivételektől eltekintve — nem lehet felmonda­ni annak a dolgozónak, aki munkaviszonyban vagy ipari szövetkezeti tag­sági viszonyban elszenvedett üzemi baleset vagy foglalkozási betegség kö­vetkeztében baleseti járadékban részesül. Az utóbb említett esetben ugyanis a jogszabály olyan dolgozó részére biztosít védelmet, aki bár csök­kent munkaképességű, de nem olyan mértékben, hogy rokkantsági nyug­díjra jogosult lenne. MK 10. szám Ha a vállalat a munkaviszonyt csak különösen indokolt esetben mond­hatja fel, a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a vállalat részére tarthatatlanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. Az Mt. V. 27. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben a jog­alkotó a munkaviszonynak felmondás útján történő megszüntetését nem 17

Next

/
Thumbnails
Contents