Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)
hogy 1973. február 16-án tüdőszűrésen vett részt és ezen a napon emiatt nem teljesített munkát. A jogvita érdemi eldöntése szempontjából nem közömbös a felperesnek az 1973. február 13-án és az azt követő napokban tanúsított magatartása. Ha ugyanis a felperes indokolatlanul távol maradt a munkahelyétől, ez a körülmény — az eset összes körülményeit vizsgálva — esetleg alkalmas lehet annak alátámasztására, hogy a felperes a munkaviszonyát felmondta és azért maradt távol, míg ha rendszeresen megjelent a munkahelyén, ez a felmondás cáfolására lehet alkalmas. (M. törv. I. 10 082/1973. sz., BH 1974/1. szám 41.) 55. Ha a dolgozó a vállalattól meghatározott feltételek teljesítését követeli s ezek nem teljesítése esetén kilátásba helyezi a munkaviszony felmondását, a nyilatkozatát nem lehet felmondó nyilatkozatnak tekinteni. A felperes az alperes alkalmazásában állt, 1973. augusztus 28-tól az alperes italboltjának volt a vezetője. Havonta 900 forintot biztosított az alperes alapbérként, valamint 20 000 forint forgalomig 4%, ezt meghaladó forgalom esetén 3,3% jutalékot. A felperes az alpereshez 1973. december hó 2-án intézett kérelmében kedvezőbb bérezést vagy más munkakör kijelölését kérte. Előadta azt is, hogy ha kérését az alperes nem teljesíti, kénytelen lesz munkaviszonyát megszüntetni, de ebben az esetben kikérőlevelet hoz, amelyhez az alperes hozzájárulását kéri. Az alperes az 1973. december 15-én kelt válaszában a munkaszerződés módosításától elzárkózott, de a felperes esetleges áthelyezéséhez hozzájárult. Ezt követően 1974. január 7-én a felperestől leltár alapján az italboltot átvették, majd négy nappal később a munkakönyvét kiadták „munkaviszonya megszűnt" bejegyzéssel. A munkakönyv kiadásának napján a felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz panaszt nyújtott be, amelyben munkaviszonyának helyreállítását és szabadságának megváltását kérte. Tagadta azt, hogy munkaviszonyát felmondta volna. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a munkaviszony helyreállítására irányuló panaszt elutasította, de az alperest 16 napi munkabér megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a munkaviszony megszűnése az Mt. 25. §-ának (1) bekezdése alapján közös megegyezéssel történt. A panaszos a munkakönyvét személyesen átvette, azt aláírásával igazolta. „Ezt megelőzően az 1973. december 2-án kelt levelében is kérte, hogy a szövetkezet járuljon hozzá más vállalathoz történő áthelyezéséhez, mivel a szövetkezet a kért feltételeket nem tudta teljesíteni. A betöltött munkakör részére nem volt megfelelő és az utazást sem tudta megoldani. Közelebbi munkahelyre a pályázati felhívás alapján nem jelentkezett, annak ellenére, hogy ez vele közölve volt. Fenti indokok alapján és a panaszos kérelmére a szövetkezet a fennálló munkaviszonyát megszüntette és részére a munkakönyvét kiadta/' A felperes az elutasító határozat ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Munkaviszonyának helyreállítását és a kiesett időre járó munkabérének megtérítését kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. 293