Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

deletet (Mt. V.) az államigazgatási és az igazságszolgáltatási szervekre, valamint ezek dolgozóira vonatkozóan az ebben a rendeletben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni. Az általános szabálytól eltérő, fentebb kifejtett, egyik ilyen rendelkezése az Mt. VÁ. 10. §-a (1) bekezdésének az, hogy a nem államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervtől ilyen szervhez történő alkalmazás esetén a dolgozót — kérésére — át kell helyezni. 1974. július 1-től (Mt. VÁ. 26. §) tehát olyan esetben, amikor a dolgozó nem államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervvel áll munkaviszonyban, s államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervvel létesít munkaviszonyt, a jogszabály kötelező rendelkezése értelmében a dolgozót — kérelmére — a kifejtettek szerint át kell helyezni az új munkáltatóhoz (az államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervhez), feltéve, hogy az új munkahely elfoglalására megjelölt idő a dolgozóra irányadó felmondási időnél nem rövidebb [Mt. VÁ. 10. § (2) bekezdése]. Csak ebben az esetben szükséges az áthelyezéshez az áthelyező szerv vagy vállalat hozzájárulása. MK 8. szám A vállalat a keresőképtelenné vált beteg dolgozónak a munkaviszonyát az Mt. V. 26. §-ának b) pontjában megállapított határidő alatt felmondással akkor sem szüntetheti meg, ha a dolgozót táppénz a keresőképtelenségének egész tartamára nem illeti meg. Az Mt. 26. §-ának (4) bekezdése értelmében a vállalat a jogszabályban meghatározott ideig nem mondhat fel — többek között — a keresőképtelenné vált beteg dolgozónak. E felmondási tilalom közelebbi részleteit az Mt. V. 26. §-ának b) pontja olyként állapítja meg, hogy a vállalat nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a meghatározott időtartam és az azt követő tizenöt nap alatt keresőképtelenséggel járó betegség, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napjától számított egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év alatt. E rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a keresőképtelenné vált beteg dolgozó javára szóló felmondási tilalom egyértelműen fennáll akkor, ha a dolgozó az említett egy, illetőleg két évig táppénzre jogosult. A gyakorlatban azonban vitás volt, hogy a keresőképtelenné vált beteg dolgozó esetében ez a felmondási tilalom fennáll-e akkor is, ha a keresőképtelenségének egész tartama alatt a jogszabály rendelkezése alapján táppénzben nem részesülhet. Az Mt. 26. §-ának (4) bekezdéséből, az Mt. V. 26. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezésből megállapítható, hogy a jogalkotó a keresőképtelenné vált dolgozó javára szóló felmondási tilalmat nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy az egy év, illetőleg gümőkóros megbetegedés esetén két év alatt mindvégig táppénzben is részesüljön. Ebből viszont következik, hogy ha a dolgozó — a szükséges előfeltételek hiányában (pl. szükséges tartamú munkaviszony stb.) — egy, illetőleg két évig táppénzt nem kaphat, a felmondási tilalom a dolgozó táppénzre jogosultsága időtartamán túl — a keresőképtelenség egy-, illetőleg kétéves időtartamáig — és az azt követő tizenöt nap alatt változatlanul fennáll. Megtörténhet azonban, hogy az egy-, illetőleg kétéves táppénzes időszak 16