Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Az ifjúságról szóló 1971. évi IV. tv. 28. §-ának (2) bekezdése szerint a KISZ és az Úttörő Szövetség választott tisztségviselőit a jogszabályokban meghatározott munkajogi védelem illeti meg. A módosított és kiegészített 5/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 12/E §-a szerint a KISZ valamennyi választott tisztségviselőjét a szakszervezet választott tisztségviselőjével azonos védelem illeti meg. Az Mt. 16. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselőjének más munkahelyre beosztásához, továbbá a munkaviszonyának a vállalat által való megszüntetéséhez. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések értelmében a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez az alperes vállalat KISZ-csúcsvezetőségének előzetes egyetértésére lett volna szükség. A vállalati KISZ-csúcsvezetőség egyetértését nem pótolhatja a KISZ városi bizottságához eszközölt bejelentés, amely egyébként is már utólagos volt és csupán azt a tényt közölte, hogy a felperes munkaviszonyát átszervezés és létszámcsökkentés címén a vállalat megszüntette. A KISZ városi bizottsága egyébként is csupán tudomásul vette az alperes által eszközölt intézkedést, de a felmondáshoz egyetértését nem adta. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor azt állapította meg, hogy Az elutasító határozat megváltoztatása és a felmondás hatályon kívül henincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a felmondás felsőbb KISZ-szerv hozzájárulását, illetve egyetértését írná elő. Miután a perben nem álltak rendelkezésre a szükséges adatok a jogellenes felmondás következtében a felperest megillető elmaradt munkabér öszszegének megállapításához, ezért ebben a kérdésben a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 243/1974. sz.) 47. Védett korban levő dolgozó munkaviszonya csak különösen indokolt esetben mondható fel. Az életkor azonban egymagában felmondási védettséget nem eredményez [Mt. V. 27. § (1) bek. b) pont, 1958. évi 40. sz. tvr. 2. § (1) bek., 3. § (1) bek.]. Az 1923. február 20-án született felperes az alperes alkalmazásában állott, üzletvezető volt. Munkaviszonyát az alperes 1973. április 12-én felmondta, mert leltárelszámolási készsége hosszú évekre visszamenőleg bizonytalan volt, több esetben hiánnyal számolt el, továbbá mert a felperes által vezetett büfét a bérbeadó más módon kívánta üzemeltetni. A felperes a felmondást sérelmesnek tartotta, ezért az ellen panaszt nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Tagadta azt, hogy leltározásokkal kapcsolatban olyan hiányosságokat állapítottak volna meg, amely a felmondásnak alapjául szolgálhatna. Egyébként is az 50. életévét betöltötte, a nyugdíjazásig már 5 év sincs hátra, ennélfogva az Mt. V. 27. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján védettséget élvez. Nincs olyan különös ok, amely a felmondást indokolná. A munkaügyi döntőbizottság a felperes panaszát elutasította, mert 15 éves munkaviszonya miatt az öregségi nyugdíj megszerzéséhez még több mint öt éve hiányzik, így védettséget nem élvez. A felperes nem volt hajlandó elfogadni a felajánlott munkakört sem. így a valós indokokra tekintettel a felmondás nem jogellenes. 178