Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

[Mt. V. 26. § b) pont, 1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM sz. r. 1. § (1) bek. a) és b) pont, 10. § (1) bek. a) pont]. A felperes sertésgondozói munkakörben az alperes termelőszövetkezet alkalmazásában állott. A termelőszövetkezet elnöke a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntette. A felmondást azzal indokolta, hogy a termelőszövetkezet állatállománya csökkent, s ennek folytán kevesebb gondozóra van szükség. A felperes e munkáltatói intézkedés ellen panasszal fordult a szövetkezet döntőbizottságához, az azonban a panaszát elutasította. Ezek után a felperes a munkaügyi bíróság előtt keresetet indított az alperes ellen. Keresetében a munkaviszonyának helyreállítását kérte, állítva, hogy a felmondás jogtalan volt, mert csökkent munkaképességére figyelemmel az alperes nem szüntethette volna meg felmondással a munkaviszonyát. Ezenkívül egyéb munkabér-követeléseket is érvényesített a per során az alperessel szemben. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. ítéletében tényként állapítja meg, hogy 1972 őszén az alperes állatállománya száj- és körömfájás következtében történt elhullások miatt jelentős mértékben csökkent. Emiatt kevesebb állatgondozóra volt szükség s így indokoltan hajtott végre átszervezést. A felperest a körzeti orvos csak május 3-án vette betegállományba, s így a május 2-án történt felmondásnak nem volt akadálya. A per során csatolt orvosi igazolások szerint a felperesnek csak 30%-os mértékű baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése van, aminek szintén nincs jelentősége a felmondás érvényessége szempontjából. Végül a munkaügyi bíróság az ítéletének indokaiban utalt arra is, hogy bár az alperes utóbb M. J.-t állatgondozói beosztásba helyezte, M. J. azonban már 1971 óta tagja a termelőszövetkezetnek, s így az alperes nem újonnan felvett dolgozóval töltötte be a felperes munkakörét. A felperes különböző jogcímeken érvényesített pénzkövetelését sem találta a munkaügyi bíróság megalapozottnak. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a termelőszövetkezet 3018 forintot a felperesnek postán megküldött, a felperes azonban ezt az összeget nem vette át. 750 forint levonása jogszerű volt, mert ennyi a felperest terhelő társadalombiztosítási járulék. Ami pedig a felperes további követelését illeti, „a szabadságidőre járó esetleges bérkiegészítést a főkönyvelő számfejteni fogja, és esetleges járandóságát a termelőszövetkezettől szintén meg fogja kapni". A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes a munkaügyi bírósághoz beadott keresetlevelében előadta, hogy már április 30-án is beteg volt, minthogy azonban április 30-a és május l-e munkaszüneti nap volt, csak május 2-án tudott a termelőszövetkezetnél beteglapért jelentkezni. A munkaügyi bíróság azonban nem vizsgálta, hogy a felperesnek a megbetegedése kezdő időpontjára vonatkozó előadása megfelelt-e a valóságnak, s ez irányú bizonyítás felvétele nélkül irányadónak tekintette azt, hogy a körzeti orvos csak május 3-ával vette betegállományba a felperest. A bíróságnak a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feladata, hogy az igazság kiderítésére törekedjék. A munkaügyi bíróságnak tehát tisztáznia kellett volna, hogy a felperes állításai helytállóak-e s ennek érdekében be kellett volna szereznie a körzeti orvosának arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a felperes keresőképtelenséggel járó betegsége már május 172