Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

peresnek kára, a per vitelével kapcsolatos költsége és ha igen, milyen öszszegben. (M. törv. II. 10 330/1974. sz.) 37. A munkaszerződés egyoldalú módosítása és az átirányítás közötti különbség elhatárolása [Mt. 24. §-ának (1) bekezdése, Mt. 35. §]. A felperes az alperes alkalmazásában áll. Az alperes vállalat a felperest 1974. március 20-án az Mt. 35. §-ára hivatkozva, anyagkeverői munkakörből cserépválogatói munkakörbe irányította át. Az intézkedés ellen a felperes panasszal élt. A munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasította. A határozat indokolása szerint a munkaügyi döntőbizottság elfogadta az alperes jogtanácsosának előadását, amely szerint az anyagkeverői és a cserépválogatói munkakör egyformán segédmunkási munkakörnek minősíthető. Egyik munka végzése sem igényel szakmai 'képesítést, ilyennel a felperes nem renrendelkezik és mindkét munka rövid idő alatt elsajátítható. A munkaügyi döntőbizottság határozatának indokolásában arra is hivatkozott, hogy az alperes előtt álló feladatok megvalósítása megkívánja a termelés korszerűsítését és ez szükségessé teszi a munkaerő minél gazdaságosabb felhasználását. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen — annak megváltoztatása érdekében — keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Előadása szerint az alperes a munkaszerződést egyoldalúan módosította, erre pedig az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében nem jogosult. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, lényegében a munkaügyi döntőbizottság indokolásával egyezően. A bíróság rámutatott arra, hogy a felperesnek az Mt. 24. §-ának (1) bekezdésére történő hivatkozása téves, mivel korábbi és a jelenlegi munkaköre is segédmunkási munkakör, személyi alapbére nem változott, tehát azonos telephelyen, azonos munkakörbe osztották be, más munkahelyre. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint így az Mt. 35. §-ának (2) bekezdésében szabályozott átirányítás lehetőségével élt az alperes. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes mind a munkaügyi döntőbizottság, mind a munkaügyi bíróság előtti eljárás során arra hivatkozott, hogy az alperesnél érvényes munkaköri besorolás szerint az anyagkeverés a 23^as, míg a cserépválogatás a 13-as kategóriába tartozik. Ennek vizsgálatát, illetve tisztázását a munkaügyi bíróság elmulasztotta. Abban az esetben ugyanis, ha az alperesnél érvényes munkaköri besorolás szerint az említett munkakörök kategóriába sorolása valamilyen rangsorolást is jelent (pl. a felperes volt munkakörében magasabb az órabér felső határa, vagy a korábbi munkakör betanított munkás, a jelenlegi munkakör segédmunkás kategóriának felel meg), akkor már nem lehet megalapozottan arra az álláspontra helyezkedni, hogy a felperes korábbi és jelenlegi munkaköre azonos. Az Mt. 35. §-ának (2) bökezdése szerinti átirányításnak több feltétele van. Ha megállapítható, hogy az átirányítás nem munkakörön belül történt akkor munkaszerződés-módosításról van szó, márpedig az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vállalat és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. E rendelkezésre figyelemmel a munkaügyi bíróság nem mellőzhette volna a dolgozó munkaszer167