Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Az ítélet nem tartalmaz indokolást a felperes elmaradt munkabére kérdésében. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per iratai alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felek 1973. augusztus hó 3-án határozatlan időre szóló munkaviszonyt létesítettek egymással. Ezzel szemben nem tűnik ki, hogy milyen körülmények között is került sor — akár utólag — a határozatlan idejű munkaviszonynak határozott idejű munkaviszonnyá való megváltoztatására. Erre nézve a perben egymással ellentétes előadások hangzottak el. A felperes állította, hogy az alperes az új munkaszerződés létrehozása során csupán formai okokra hivatkozott, és ezzel megtévesztette őt. Az alperes pedig azt adta elő, hogy az új munkaszerződés megkötésére — a felperes magatartása miatt — a felperes hozzájárulásával került sor. Ilyen, egymással teljesen ellentétes előadások mellett a munkaügyi bíróság nem mellőzhette volna a Pp. 355. §-ának (2) bekezdése szerint kötelező részletes bizonyítási eljárás lefolytatását a felperes által sérelmezett munkaszerződés létrejötte körülményeinek tisztázása érdekében. ítéletét kizárólag a felperes előadására alapította. Ennek a kérdésnek bizonyítási eljárás alapján való megnyugtató tisztázása már annál az oknál fogva sem mellőzhető, mert adott esetben — amennyiben a felek akarata kölcsönösen arra irányul — nincs akadálya a határozatlan idejű munkaviszonynak határozott idejű munkaviszonnyá történő megváltoztatásának. Az előzőekben említett bizonyítási eljárás eredménye alapján bírálható csak el, hogy a felperes munkaviszonya 1974. február 3-án megszűnt-e, vagy munkaviszonyának ebben az időpontban történő megszüntetése jogellenes volt-e. E kérdés tisztázásánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a három gyermekét egyedül nevelő felperes szándéka csak rendkívüli esetben irányulhatott a határozatlan idejű munkaviszonynak határozott idejűvé való módosítására. Valószínűsíteni látszik a felperesnek a határozatlan idejű munkaszerződés fenntartására irányuló akaratát az, hogy előadása szerint az új szerződésekor megkereste az alperes főkönyvelőjét és attól a szerződés újbóli megkötésének okát tudakolta. Válasza szerint az 1973. november 3-i munkaszerződés megkötése csak formális. Szükséges lett volna tehát e tanúnak kihallgatása a szerződés megkötésének körülményére. Az új eljárás során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a meghatározott időre kötött 1973. november 3-án keltezett újabb munkaszerződés „munkaszerződés (határozatlan időre)" című nyomtatványon készült, amely már önmagában is megtévesztő lehet ebben a formában a felperes számára. A feltüntetett kérdések tisztázása ad választ arra is, hogy a felperest megilleti-e és milyen időszakra illeti meg elmaradt munkabér. Ebben a vonatkozásban rá kell mutatni arra: nem tűnik ki sem a peres iratokból, sem az ítéletből, hogy a bíróság milyen adatokra alapította a felperes elmaradt munkabére megállapításával kapcsolatos rendelkezését, különös tekintettel az alperes megtérítési kötelezettségének időtartamára. Nem tartalmaz az ítélet indokolást arra sem, hogy milyen adatok alapján számította ki az elmaradt munkabér összegét és nem is tisztázta, hogy a felperes az ítélet meghozatala napjáig pl. volt-e keresőképtelen beteg és így munkabérre vagy táppénzre jogosult. Nem derítette fel a tényállást abban a kérdésben sem, hogy volt-e a fel166