Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

Nem hagyható figyelmen kívül az Mt. 2. §-ának (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélés fennállásának vizsgálata sem az alperes átsorolásával kapcsolatban. A jogerős végzés tehát törvénysértő. A helyes döntés meghozatalához és az ennek alapjául szolgáló tényállás megállapításához további bizonyítás felvétele szükséges. (M. törv. II. 10 537/1974. sz.) 36. Nincs akadálya a határozatlan idejű munkaviszonynak határozott idejű munkaviszonnyá történő átváltoztatásának, ha a felek akarata kölcsönösen arra irányul [Mt. 24. §-ának (1) bekezdése]. A peres felek 1973. augusztus hó 3-án határozatlan időre szóló munkaszerződést kötöttek, amely szerint a felperes raktári nyilvántartó adminisztrátori munkakör ellátását vállalta havi 1500 forint munkabérért. A munkaszerződés 90 nap próbaidőt irányzott elő, A felek 1973. november hó 3-án újabb — most már határozott időre szóló — munkaszerződést írtak alá változatlan munkaköri és besorolási feltételekkel. E szerződés szerint a felperes munkaviszonya 1974. február 3-án járt le. Az alperes 1974. január hó 11. napján írásban figyelmeztette a felperest munkaviszonya megszűnésének időpontjára és közölte, hogy a munkaszerződést nem tervezi meghosszabbítani. Egyúttal — 1974. január hó 14-ével — felmentette a további munkavégzés alól, mert azzal más vállalatnál történő elhelyezkedését kívánta elősegíteni. Az alperes az említett értesítésben közölte azt is, hogy amennyiben a felperes a felmentés időtartama alatt nem tudna más vállalattal elhelyezkedni, fizikai munkakörben elhelyezi a gyárban. A felperes munkaviszonya megszűntét megelőzően panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben előadta, hogy az alperes az 1973. augusztus hó 3-án kötött munkaszerződésben — a kollektív szerződés rendelkezésére figyelemmel — csak 30 nap próbaidőt köthetett volna M, miután pedig az ezt követő időben tovább dolgozott, munkaviszonyát határozatlan időre szóló munkaviszonynak kell tekinteni. Erre tekintettel kérte munkaviszonyának helyreállítását. A munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasította. A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, helyreállította a felperes munkaviszonyát és az 1974. február hó 3-tól 1974. március hó l-ig terjedő időszakra 1375 forint elmaradt munkabér kifizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolása szerint a felek 1973. augusztus hó 3-án határozatlan idejű munkaviszonyt létesítettek egymással, azonban a munkaszerződésben felvett 90 nap próbaidő az alperes kollektív szerződésével ellentétes kikötés volt, miután csak 30 napos próbaidő kikötésére kerülhetett volna sor. A próbaidő alatt az alperes nem szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezzel szemben 1973. november hó 3-án keltezett munkaszerződést íratott alá a felperessel, amelynek megkötésében a felek kölcsönösen nem állapodtak meg. Az alperes újabb munkaszerződésüket azzal íratta alá a felperessel, hogy az csupán formai dolog. Minthogy a munkaszerződés ilyen módosítása jogszabályba ütközött és a 30 napnál hosszabb próbaidő 'kikötése is törvénysértő volt, a felperest 1973. augusztus hó 3. napjától kezdődően határozatlan idejű munkaviszonyban állónak kell tekinteni. 265