Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

A csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének rendezéséről szóló 1/1967. (X. 22.) MüM—EüM—PM sz. együttes rendeletnek a 24/1972. (XII. 31.) MüM—EüM—PM sz. együttes rendelettel módosított 2. §-a (3) bekezdése módot ad ugyan arra, hogy ilyen dolgozót az eredeti munkakörétől eltérő munkakörben is foglalkoztathassák, de ez esetben is — minthogy a más munkakörbe való áthelyezés a munkaszerződés módosítását jelenti — az áthelyezéshez a dolgozó hozzájárulása szükséges. Ezt egyébként az 1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM sz. együttes rendeletnek a 24/1972. (XII. 31.) MüM—EüM—PM sz. együttes rendelettel megállapított 2. §-a (4) bekezdése kifejezetten elő is írja, amikor akként rendelkezik, hogy ha a (3) bekezdésben szabályozott foglalkoztatás a munkaszerződés módosítását teszi szükségessé, ebben a dolgozóval meg kell egyezni az Mt. 24. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően. Az adott esetben tehát a váltóműszakos gépkezelői munkakörbe való áthelyezésre vonatkozóan az alperesnek meg kellett volna állapodnia a felperessel, mert bár a felperes korábbi munkakörének ellátására nem volt alkalmas, a csökkent munkaképességűek részére fenntartott munkakörbe való áthelyezéséhez is szükséges lett volna azonban a hozzájárulása. A kifejtettekből következik, hogy az áthelyezéshez való hozzájárulás megtagadása önmagában nem valósít meg fegyelmi vétséget. Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis csak az a dolgozó követ el fegyelmi vétséget, aki a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi. A felperes azonban nem volt köteles a munkaszerződés módosításához hozzájárulni, s minthogy ahhoz nem is járult hozzá, az a magatartás, hogy a részére kijelölt új munkahelyet nem foglalta el, fegyelmi vétséget nem valósít meg. Kötelességszegésről csak akkor lehetett volna szó, ha a felperes hozzájárult volna a munkaszerződés módosításához, s azt követően tagadta volna meg a munkavégzést a módosított munkaszerződésben megjelölt munkakörben. Az adott esetben, amikor a csökkent munkaképességű felperes a saját magatartásával zárta ki annak lehetőségét, hogy a vállalat a csökkent munkaképességének megfelelő munkakörben foglalkoztathassa, a munkaszerződés módosításához való hozzájárulás megtagadása esetén a vállalat nem tehetett volna mást, mint azt, hogy felmondással megszünteti a munkaviszonyát. Arra azonban nem volt lehetőség, hogy emiatt fegyelmi eljárást indítson a felperes ellen, s így a munkaügyi bíróság ítélete, amely a fegyelmi vétséget és annak elkövetését megállapította, s csupán a büntetést enyhítette, törvénysértő. (M. törv. I. 10 178/1973. sz., BH 1974/8. szám 351.) 31. Jogszabályba ütközik az ügyintézői munkakörben dolgozók átsorolása ügyviteli munkakörbe [7/1971. (IV. 1.) MüM sz. r., 2/1971. (IV. 24.) BkM sz. r., 1/1971. (VI. 24.) BkM sz. r. és 78/1962. (K. É. 24.) BkM sz. ut.]. Az I. rendű alperes 1958-tól, a II. rendű alperes 1953-tól és a III. rendű alperes 1957-től áll kontírozó könyvelőként a felperes alkalmazásában. A felperes szövetkezet 1973. évre irányadó kollektív szerződésének mellékletét képező munkaügyi bérszabályzata szerint a kontírozó könyvelői munkakör ügyviteli jellegűnek minősül. A felperes ezért az alpereseket 1973. február hó 15. napjától ügyviteli alkalmazotti munkakörbe sorolta. Az alperesek besorolás elleni panaszának a munkaügyi döntőbizottság 154