Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)
ládi pótlék megtérítésére azonban 1972. december 31-ig kötelezte az alperest, s az ítéletében nem adta indokát, hogy a családi pótlék tekintetében miért állapította meg hosszabb időtartamra az alperes megtérítési kötelezettségét. (M. tön?. I. 10 239/1973. sz., BH 1974/9. szám 399.) d) A nők és fiatalkorúak védelme 25. V. A gyermekgondozási segélyre jogosultsághoz szükséges 12 havi munkaviszony kiszámításánál a mezőgazdasági termelőszövetkezetben tagként közös munkával eltöltött minden 10 napot egyhavi munkaviszonyként kell számításba venni. (MK 57. számú állásfoglalás, indokolását lásd a 63. oldalon.) 26. A dolgozó nő terhessége alatt kötött újabb határozott idejű munkaszerződés az Mt. 2. §-ában foglaltakkal ellentétes. (MK 6. számú állásfoglalás, lásd a 14. oldalon.) A felperes 1964. november 1-től határozatlan időre szóló munkaszerződés alapján dolgozott az alperesnél. Gyermeke születése után fizetés nélküli szabadságot vett ki, mely idő alatt gyermekgondozási segélyben részesült. A fizetés nélküli szabadság mint gyermekgondozási idő 1973. november 19-én járt volna le. A felperes azonban 1973 augusztusában munkatársaitól olyan értesülést szerzett, hogy a kórházban nagyarányú átszervezés történt és ennék során az alperesnél munkakörét meg is szüntették. A felperes felkereste az alperesnél közvetlen főnökét: a Ikórnáz gondnokát, aki közölte, hogy munkakörét valóban megszüntették, másik munkakörben viszont tovább tudják foglalkoztatni. Ezt követően a felperes 1973 szeptemberében üzenetet kapott a gondnoktól, hogy a mosodában van üres hely, álljon most munkába a gyermekgondozási szabadság lejárta előtt. Ennek az alperesi utasításnak a dolgozó eleget tett. 1973. szeptember 3-án a felperes munkába állt és ekkor nemcsak a munkakör módosításáról szóló munkaszerződést írta alá, hanem olyan tartalmút is, melyben a határozatlan idejű munkaviszonya 1973. szeptember 3tól határozott idejűvé alakult, s 1973. november 19-én lejár. Ezt követően az alperes ezt a határozott időtartamú munkaviszonyt négyszer módosította, illetve meghosszabbította és az utolsó 1974. december 31-én lejárt. A felperes 1974. december 1-én gyermeket szült. Az alperes a határozott időtartamú munkaviszonyra figyelemmel a lejárat napjával a munkaviszonyt megszüntette. A felperes panasszal élt a munkáltató intézkedése ellen és kérte 1973. szeptember 3-tól a határozatlan idejű munkaviszonyának helyreállítását. Állítása szerint az alperes kívánságára vette fel a munkát 1973 szeptemberében az 1973. november 19-ig tartó gyermekgondozási szabadság lejárta előtt. A megváltozott munkakörről szóló munkaszerződést aláírta, s amikor az tartalmazta a határozott idejű munkaviszonyt is, ezt azonnal kifogásolta. Az alperes gondnokától, majd a főkönyvelőtől is azt a megnyugtató választ kapta, hogy ez csak ,,formaság". Ennek tudomásulvételével valóban aláírta a határozott idejű munkaviszonyról szóló munkaszerződés-módosítást, illetve -módosításokat. Az alperes tájékoztatása azon148