Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

érvénytelennek kell tekinteni. Ebből következően pedig az ügy érdemi elbírálása szempontjából közömbös, hogy a felek között létrejött-e próbaidő kikötésére vonatkozó megállapodás vagy sem, s hogy ez a megállapodás teljes egészében, vagy csupán annak egy részében volt érvénytelen. Az Mt. V. 20. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a munkaszerződés érvénytelenségét a felek vagy a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem lehet orvosolni, a munkaviszonyt azonnali hatállyal meg kell szüntetni. Ennek a jogszabálynak megfelelően járt el tehát az alperesi munkáltató, amikor a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Helyesen mutatott rá a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában, hogy a munkáltató 1973. május 18-án kelt levelét a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének kell tekinteni. Ennek az álláspontnak a helyességét támasztja alá az 1973. június 6-i jegyzőkönyv tartalma is, amely szerint a felek ekkor többek között abban is megállapodtak, hogy a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének időpontja a május 18-án kelt munkáltatói levél kézbesítésének a napja, azaz 1973. május 23-a. A munkaviszonynak azonnali hatállyal történt megszüntetése esetén a dolgozót felmondási idő és felmondási illetmény nem illeti meg, következésképpen a felperesnek a 10 heti felmondási illetmény kifizetésére vonatkozó igénye sem megalapozott. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján a törvényességi óvást elutasította. (M. törv. II. 10 457/ 1974. sz.) 24. I. Érvénytelen a munkaszerződésnek az a kikötése, hogy a dolgozónak három napot meghaladó igazolatlan távolléte esetében a munkaviszony megszűnik [Mt. 22. § (3) bek., 30. § (1) bek., Mt. V. 20. § (1) bek.]. II. A munkajog alapelveivel, a jogok társadalmi rendeltetésének megfelelő gyakorlásával összeegyeztethetetlen, hogy a dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén is elmaradt munkabérben részesüljön olyan időszakra, amely időtartam alatt otthon a lakását építette és elhelyezkedni nem is kívánt [Mt. 2. § (1) bek., 31. § (1) bek., Mt. V. 39. § (1) bek.]. A felperes az alperesi termelőszövetkezettel 1971. március 29-én határozott időre szóló munkaszerződést kötött. A szerződésben vállalta, hogy az alperes építőcsoportjában teljesítménybér ellenében 1971. március 29től április 30-ig munkát végez. A szerződés 2/d pontjában kikötötték, hogy amennyiben az igazolatlan napok a három napot meghaladják, úgy a szerződés felbontottnak tekinthető ... és a munkaviszony megszűnik. A határozott idő leteltével a felperes tovább dolgozott az alperesnél, s így munkaviszonya határozatlan időre szólóvá alakult át. 1972. május 13-án és az azt követő napokon azonban a felperes nem jelent meg a munkahelyén a munka felvétele végett. Ezért az alperes az 1972. május 16-án kelt levelében a munkaszerződésre hivatkozva értesítette a felperest, hogy a munkaviszonyát megszűntnek tekinti. Egyidejűleg megküldte a felperesnek a munkakönyvét. A felperes felesége az építőcsoport vezetőjéhez írt levelében helytelennek tartotta férje munka viszonyának megszüntetését. Kérte annak helyreállítását, vagy pedig kétheti felmondási időre járó munkabér kifizetését. 145