Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

tése kizárólag az Mt. 47. §-ának (3) bekezdésében foglalt esetben tagadható meg. Az eljárt munkaügyi bíróságnak ezzel ellentétes jogi álláspontja törvénysértő. A munkaügyi bíróság téves jogi álláspontjánál fogva nem folytatott le részletes bizonyítási eljárást annak tisztázására, hogy a felperes az említett két hónapra milyen összegű alapbért fizetett ki az alperesnek. A peres iratok ugyanis erre nézve teljesen ellentmondó adatokat tartalmaznak. Az új eljárás során tehát tisztázni kell, hogy a felperes 1974 júniusára és júliusára milyen összegű alapbért folyósított az alperes részére, fel kell deríteni továbbá, hogy szóba kerülhet-e az Mt. 47. §-a (3) bekezdésének alkalmazása és csak mindezek után hozható a perben megnyugtató döntés. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 248/1975/2. sz.) b) Tanulmányi szerződés 19. A dolgozó nem szegi meg a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségét, ha a munkaviszonyát azért mondja fel, mert egészségromlása nélkül nem töltheti be a tanulmányi szerződésben elvállalt munkakört [Mt. 33. §, 34. §-ának (3) bek.]. A felperes 1971. május 1-től 1973. április 6-ig az alperes vállalatnál állt munkaviszonyban. A peres felek 1972. február 8-án tanulmányi szerződést kötöttek. Eszerint az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes 9 hetes nehézgépkezelői tanfolyamon való részvételét biztosítja. A felperes ennek ellenében vállalta, hogy a tanfolyam sikeres elvégzése után két évig az alperesi vállalatnál változó munkahelyen fog dolgozni. A szerződés szerint, ha a felperes munkaviszonya két év eltelte előtt bármely okból megszűnik, köteles a felperes a tanfolyamköltség arányos részét az alperesnek visszafizetni, kivéve, ha a munkaviszony megszűnése az alperes magatartására vezethető vissza. A felperes a nehézgépkezelői tanfolyam elvégzése után a szerződésben alapuló kötelezettségének eleget tett, azonban gyomorfekély megbetegedése miatt 1972. évi december 4. napjától táppénzes állományba került. 1973. április 18. napjáig keresőképtelen volt és a körzeti orvosi vélemény szerint a „továbbiakban diétás étkezés, kímélő életmód biztosítása indokolt." Az orvosi igazolás szerint a felperesnek a nehézgépkezelői munkakörben való tovább foglalkoztatása fekélyének kiújulásaval járhat, ezért indokolt e munkaköréből való felmentése. A felperes ezt követően az alperesi vállalatnál fennállott munkaviszonyát felmondta, egyben kérte a tanulmányi szerződésből folyó fizetési kötelezettsége alóli mentesítését. Az alperes az 1973. március 27-én kelt levelében értesítette a felperest, hogy a felmondást elfogadja és munkaviszonyát 1973. április 6. napjával megszűntnek tekinti. Közölte a felperessel azt is, hogy a nehézgépkezelői tanfolyam költségeinek elengedésére lehetőség nincsen, mert amikor a 235