Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

felperes a tanfolyamra jelentkezett, egészséges volt. Későbbi megbetegedése pedig nem nyújt alapot e költségek elengedésére. Az alperes a felperes munkaviszonyának megszűnésekor MIL-lapján 3927 forint összegű — tanfolyami költség — tartozást tüntetett fel. A felperes 1973. április 10-én panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz és ebben a MIL-lapon feltüntetett tartozás törlésének elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy munkaviszonyát rajta kívül álló ok miatt volt kénytelen megszüntetni. Az alperes ugyanis kérésére nem tudott megfelelő munkakörülményeket biztosítani. Álláspontja szerint tehát a szerződéses kötelezettség teljesítésének elmaradása neki fel nem róható. A munkaügyi döntőbizottság a felperes panaszát elutasította. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatása és a szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettség alól történő mentesítés iránt keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a felperes keresete azért nem volt alapos, mert a szerződés értelmében, ha a felperes „bármely okból szünteti meg a munkaviszonyát", a tanfolyami költség arányos részének megtérítésére köteles. Az a körülmény, hogy a felperes időközben megbetegedett, nem róható fel az alperesnek, tehát a felperes az Mt. V. 15. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján a tanfolyam arányos költségeinek megtérítésére köteles. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per irataihoz csatolt orvosi bizonyítvány szerint a felperes egészségének veszélyeztetése nélkül nem tudott volna szerződési kötelezettségének eleget tenni. Ezt igazolja az a tény is, hogy a Munkaképesség-csökkenést Véleményező I. fokú Orvosi Bizottság szakvéleménye szerint a felperes munkaképességének 2 3-át elvesztette és III. csoportba tartozó rokkant. Ennek folytán további szakértői vélemény beszerzése mellőzhetővé vált. A felperes a rokkantságának megállapítását megelőző időben pedig még munkaviszonyának fennállása alatt is huzamosabb időn át betegállományban volt gyomorfekélye miatt. Keresőképessé nyilvánítását — 1973. április 18-át — követően éppen azért nem vállalhatta tovább a nehézgépkezelői munkakör betöltését, mert az orvosi vélemény szerint ennek a munkának a továbbfolytatása gyomorfekélyének kiújulását eredményezhette volna. Márpedig a dolgozó csak olyan munkakört köteles ellátni, amely egészségét nem veszélyezteti. Az Mt. 33. §-a szerint a vállalat köteles a munka megfelelő és biztonságos, valamint egészséges végzésének a feltételeit biztosítani. Az Mt. 34. §-ának (3) bekezdése értelmében a dolgozó nem köteles teljesíteni a munkáltatói utasítást, ha annak végrehajtása az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ilyen esetekben a dolgozó a munkaviszonyát — az Mt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint — azonnali hatállyal is megszüntetheti. Magát a munkáltatót is kötelezik a jogszabályok arra, hogy ha a dolgozó egészségét a munkaköre további betöltése veszélyeztetné, vagy ennek feltételezésére alapos ok van, a dolgozót orvosi vizsgálatra elküldje, hogy annak eredményétől függően a szükséges intézkedéseket — pl. adott munkakörben történő továbbfoglalkoztatásának megtiltása — a dolgozó egészségének védelme érdekében megtehesse. A munkáltatóra a most em136