Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

nem annak megoldását az igazgató a mérlegelési jogkörében döntheti el, a jogosultság megtagadása miatt munkaügyi vita nem indítható .. .", nem az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének c)—f) pontjaiban említett, a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben kiszabható fegyelmi büntetések tárgyában indult munkaügyi vitákra, hanem olyan kedvezmények megadására vonatkozik (pl. a jutalom, a jutalomszabadság vagy az egyéb kedvezmények stb.), amelyeket az igazgató mérlegelési jogkörében dönthet el. Ezt az álláspontot erősíti az is, hogy ha az idézett rendelkezést korlátozó rendelkezésként kellene értékelni, úgy kizárt lenne, hogy a munkaügyi vitát elbíráló szerv a fegyelmi jogkör gyakorlója által mérlegelési jogkörben hozott fegyelmi határozattal kiszabott fegyelmi büntetést megváltoztathassa. Mindezekből következik, hogy a munkaügyi vitát elbíráló szerv az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének c)—f) pontjaiban említett fegyelmi büntetés végrehajtását — ha annak a jogszabályban megállapított feltételei fennállnak — felfüggesztheti. MK 2. szám A munkaügyi bíróság a kereseti kérelem tárgyában akkor is érdemben dönthet — a Pp. 215. és 357. §-ában foglaltak figyelembevételével —, ha a dolgozó kártérítési felelősségét más jogi minősítés alapján látja megállapíthatónak, mint a döntőbizottság. A munkaügyi viták intézése során ellentétes döntések keletkeztek abban a kérdésben, hogy ha a munkaügyi bíróság a dolgozó kártérítési felelősségét más jogi minősítés alapján látja megállapíthatónak, mint a döntőbizottság, ilyen esetben a felelősség mértéke és a kártérítés összegszerűsége tekintetében érdemben dönthet-e, vagy pedig a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyeznie és a döntőbizottságot új eljárásra keli utasítania? A kérdés megoldásánál mindenekelőtt arra kell figyelemmel lenni, hogy a munkaügyi bíróságot az érdemi döntés meghozatalánál nem a döntőbizottság határozatában foglalt jogi minősítés, hanem — a Pp. 215. §~a értelmében — a kereseti kérelem, illetve ellenkérelem keretei kötik. A többször módosított 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 16. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaügyi döntőbizottság eljárása panasz alapján indul. A panasznak a döntésre irányuló határozott kérelmet kell tartalmaznia. A döntőbizottság e kérelmen túl nem terjeszkedhet. Gyakran előfordul, hogy a döntőbizottság a dolgozó kártérítési felelősségét más — a dolgozóra kedvezőbb — jogi minősítés alapján látja megállapíthatónak, mint a vállalat, és ehhez képest a kártérítés összegét mérsékli. Előfordul azonban az is, hogy a döntőbizottság a kártérítési határozat jogi minősítését és összegszerűségét is helytállónak tartja, és a dolgozó panaszát elutasítja. Az előbbi esetben a vállalat, míg az utóbbi esetben általában a dolgozó nyújt be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság eljárása során — minthogy a felvetett kérdés eljárásjogi vonatkozású, — elsősorban a Pp. 215. §-a, a 356. §-ának (1) bekezdése, valamint a 357. § rendelkezései az irányadók. Ha a vállalat nyújt be keresetlevelet a döntőbizottság határozata ellen 10