Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

letet a Legfelsőbb Bíróság 1973. november 29-én hozott határozatával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. A felperes a fizetési felszólítás ellen panasszal élt. Panaszát a munkaügyi döntőbizottság elutasította. A felperes keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte. A munkaügyi bíróság a keresetnek helyt adott. ítéletének indokolása szerint az alperes a törvényességi határozat meghozatala után több mint öt hónappal követelte vissza a jogtalanul kifizetett összeget, amit a felperes nem vitásan jóhiszeműen vett fel. Az időmúlás miatt a visszatérítésre nincs lehetőség. Megjegyezte a bíróság, hogy a periratok között található kimutatás szerint a később hatályon kívül helyezett ítélet alapján az alperes csak 4260 forint munkabért fizetett ki, 2254 forinttal kevesebbet a felszólításban követelt összegnél. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában arra lehet következtetni, hogy a felperes keresetének elbírálásánál az Mt. V. 68. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat alkalmazta. E jogszabály szerint a munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén a dolgozót erről harminc, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben hatvan napon belül írásban kell értesíteni. Ennek elmulasztása esetében a dolgozó visszafizetésre csak akkor kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudott vagy a téves kifizetést maga idézte elő. Az adott esetben azonban ez a rendelkezés nem alkalmazható, mert a kifizetésre nem tévedésből, hanem az alperest jogerősen marasztaló ítélet alapján került sor. A kifizetéskor a felek egyike sem tudhatta, hogy későbbi bírósági határozat következtében a szolgáltatás jogalapját veszti. Az alperes a kifizetést az esetleges törvényességi óvás sikerében bízva sem tagadhatta meg. Mivel a szóban levő összeget az alperes nem tévedésből fizette ki a felperesnek, azt az elévülési időn [Mt. 5. § (1) bekezdés] belül követelheti vissza. (M. törv. II. 10 341/1975. sz.) 7. Jubileumi jutalomra vonatkozó igény elévülése. Ha a dolgozó munkaviszonya megszűnik, — a jogosultság feltételeinek igazolása mellett — a jubileumi jutalom kifizetését a volt munkáltatójától az Mt. 5. §-ában írt általános elévülési időn belül kérheti (Mt. 5. §, Mt. 48. §). A felperes 1969. március 14-től az alperes alkalmazásában állt. A munkaviszonya 1973. április 1-én nyugdíjba vonulása következtében megszűnt. A munkaviszonyának megszűnése után 1973. április 12-én panaszt nyújtott be szövetkezeti döntőbizottsághoz, amelyben azt sérelmezte, hogy a termelőszövetkezet vezetősége elutasította a huszonöt évi munkaviszony után járó jubileumi jutalom kifizetése iránti kérelmét. A felperes panaszát a szövetkezeti döntőbizottság, keresetét pedig a munkaügyi bíróság elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a munkaviszonya fennállása alatt kellett volna kérnie a bizonyítható munkaidejének beszámítását. Minthogy ezt elmulasztotta, az eddig el nem ismert időt szabadság vagy jubileumi jutalom szempontjából beszámítani nem lehet. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. 119