Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

megállapíthatónak. Erre nézve a bíróságnak bizonyítást kellett volna lefolytatnia. A felperes az eljárás során mindvégig állította és bizonyítani kívánta, hogy munkaviszonyának felmondása lényegében vélt sérelem következménye, joggal való visszaéléssel történt. A felperes nem fosztható meg annak lehetőségétől, hogy állításait bizonyítsa. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a kifejtetteknek megfelelően új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 380/1975/3. sz.) b) A munkaviszonyból folyó igény érvényesítésének határideje, elévülés 3. A munkaviszonyból eredő követelés végrehajtására vonatkozó jog elévülésére a munkajog elévülési szabályai irányadók (Mt. 5. §, Vht. 49. §). A végrehajtást kérő az 1970. május 5-én hozott határozatával az adóst az Mt. V. 95. §-a (1) bekezdésének c) pontja és (2) bekezdésének b) pontja alapján kártérítés fizetésére kötelezte, mert 1970. január 10-én az általa vezetett és a végrehajtást kérő által üzemben tartott tehergépkocsival megrongálta V. Z. személygépkocsiját. A határozatot a térrtivevényből kitűnően az adós lakóhelyén a testvére vette át 1970. május 9-én. A határozat ellen az adós nem élt panasszal, így az jogerős lett. A végrehajtást kérő 1973. május 7-én az Mt. V. 71. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján a munkaügyi bíróságtól végrehajtási lap kiállítását kérte. A kérelmet a munkaügyi bíróság végzésével elutasította, mert álláspontja szerint azt az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hároméves elévülési idő után terjesztették elő. A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Vht. 49. §-a szerint a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el. A végrehajtást kérő követelése munkaviszonyból ered, így az elévülés tekintetében a munkajog idevonatkozó rendelkezései az irányadók. Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül. Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé vált. Az Mt. 5. §-ának (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása után az elévülési idő újból kezdődik. Az adós a károkozó cselekményt 1970. január 10-én követte el, s minthogy a kártérítés a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékes, a követelés elévülése e napon vette kezdetét. A kártérítésre kötelező határozat kézhezvétele azonban az elévülést megszakította, e napon — 1970. május 9-én — az elévülés újból elkezdődött. A végrehajtást kérő tehát 1973. május 7-én az újból elkezdődött elévülési időn belül nyújtotta be a végrehajtás iránti kérelmét. Tévedett — és ez oknál fogva törvényt sértett — a munkaügyi bíróság, amikor az 1973 május 7-én benyújtott, végrehajtási lap kiállítására irányuló kérelmet elévülésre hivatkozással elutasította. (M. törv. 1. 10 317/1974. sz., BH 1975/5. szám 249.) 115