Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

lentette, hogy ezért őket a szakszövetkezetből eltávolítja. Megemlítette, hogy a szövetkezeti döntőbizottság a tanúk által is feltárt tényeket nem értékelte azon a címen, hogy névtelen levelekkel nem foglalkozik. A felperes a felmondás hatályon kívül helyezését és munkaviszonyának helyreállítását kérte. Arra a tényre nézve pedig, hogy munkaviszonyának megszüntetésére nem az átszervezés miatt került sor, bizonyításként több tanút bejelentett. A munkaügyi bíróság a felperesnek a munkaviszony helyreállítására irányuló keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a felmondás valós indokának fogadta el a segédüzemágak összevonását és megállapította, hogy az átszervezés után az alperes másik személyt nem alkalmazott. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 29. §-a szerint a dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történt. Annak eldöntésénél, hogy a felmondás a jogszabályban foglaltaknak megfelelően történt-e, nem hagyható figyelmen kívül az Mt. 2. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése sem, amely szerint a törvény rendelkezéseit a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának biztosításával kell alkalmazni. E törvényben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A joggal való visszaélés tilos. A felperes mind a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott panaszában, mind a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében arra hivatkozott, hogy munkaviszonya felmondásának tulajdonképpeni oka nem a segédüzemágak összevonása, hanem egy, az alperes elnökével szemben érkezett névtelen feljelentés. Tehát lényegében a felmondás vélt sérelem ..megtorlását'' célozza, s mint ilyen az alperes elnöke részéről nem más, mint joggal való visszaélés. A döntőbizottság tárgyalásán meghallgatott tanúk előadták, hogy a felmondás „valamilyen névtelen levél miatt történt''. Ezeket a vallomásokat sem a szövetkezeti döntőbizottság, sem a munkaügyi bíróság eljárása során nem értékelte. A bíróság indokát sem adta elő annak, hogy a felperes által felajánlott bizonyítási kérelmet miért nem teljesíti. A munkaügyi bíróság a tényállás hiányos felderítése folytán megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 221. §-ának (3) bekezdésére, amely szerint, ha az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű, az ítélet indokolásának csak a megállapított tényállás rövid leírását kell tartalmaznia, valamint — utalásként — az alkalmazott jogszabályokat kell feltüntetnie. A felperes és a döntőbizottsági eljárás során meghallgatott tanúk előadása alapján tévesen helyezkedett a munkaügyi bíróság arra az álláspontra, hogy az adott esetben az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű. Ha a joggal való visszaélésre utaló adatok merülnek fel, a munkaügyi pert ténybeli és jogi megítélés szempontjából általában nem lehet egyszerűnek tekinteni. A munkaügyi bíróságnak tehát attól eltekintve, hogy az átszervezést a felmondás valós indokaként elfogadta, ítéletében foglalkoznia kellett volna azzal is. hogy az alperes részéről — a felperes és egyes tanúk állításával szemben — miért nem találta a joggal való visszaélés tényét 114