Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

magatartás, hogy a felperes áthelyezéséhez hozzájárult, az áthelyezést meg sem próbálta akadályozni. Mindezekre tekintettel a felperesnek az a magatartása, hogy a tanulmányai befejezését követően két évnél rövidebb ideje dolgozott csak az alperesnél, az eset körülményeire tekintettel nem eredményezheti azt, hogy az alperes részére a támogatást vissza kell fizetnie. Az ezzel ellentétes álláspont törvénysértő. (M. törv. I. 10 124/1975. sz.) 2. J. Ha a vállalat felmondása vélt sérelem megtorlását célozza, azt nem lehet a jog rendeltetésszerű gyakorlásának tartani, szemben áll az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel. II. Ha a perben a joggal való visszaélésre utaló adatok merülnek fel, azt ténybeli és jogi megítélés szempontjából általában nem lehet egyszerűnek tekinteni [Mt. 2. § (1) bek.]. A felperes az alperes mezőgazdasági termelőszövetkezetnél létesített ipari részleg művezetője volt. Munkaviszonyát az alperes elnöke felmondással megszüntette és egyidejűleg a felmondás teljes időtartamára a munka végzése alól felmentette. A felperes munkaviszonyának felmondását az alperes vezetősége megerősítette. Mind az elnök felmondó intézkedése, mind a vezetőség határozata a felperes munkaviszonyának megszüntetését azzal indokolta, hogy az eddigi két segédművezető helyett a segédüzemek összevonásával azok irányítását egy személy fogja ellátni. Az alperes vezetősége ugyancsak 1974. augusztus 13-án hozott határozatával a felperest szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta és egyben az 1974. évre járó prémiumát teljes egészében megvonta. A felperes mind a munkaviszony megszüntetése, mind a fegyelmi határozat ellen panasszal élt az alperesnél működő szövetkezeti döntőbizottsághoz. A szövetkezeti döntőbizottság a felperes felmondás miatti panaszát elutasította, a fegyelmi büntetést pedig megrovásra mérsékelte. A határozat indokolásából megállapítható, hogy a döntőbizottság tényként fogadta el a segédüzemek összevonását. A felmondás indokai tehát a valóságnak megfelelnek. A szövetkezeti döntőbizottság nem foglalkozott a felperes panaszának azon részével, amelyben azt adta elő, hogy munkaviszonyának felmondására és az ellene indított fegyelmi eljárásra is azért került sor, mert az alperes elnökével szemben névtelen feljelentés érkezett, amelyet az elnök a felperesnek és két másik személynek tulajdonított. Bár a döntőbizottság ebben a kérdésben tanúkat hallgatott meg, határozatában, illetve annak indokolásában erre nem tért ki. A felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen — annak megváltoztatása és a felmondás, valamint a fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezése érdekében — keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a munkaviszony felmondása és a fegyelmi büntetés folytán keletkezett két ügyet külön-külön tárgyalta. Előbb a felmondással kapcsolatos kereseti kérelmet bírálta el. A felperes a keresetében és a per során is azt adta elő, hogy az alperes elnöke a munkaviszonyát azért mondta fel és azért indított ellene fegyelmi eljárást, mert az elnökkel szemben különböző szabálytalanságok miatt névtelen feljelentést tettek és ennek megírását neki és még másik két személynek tulajdonította. A felperes előadása szerint az alperes elnöke kije113