Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

bizottsághoz fordult és kérte a megfizetés alóli mentesítését. Panaszát a munkaügyi döntőbizottság elutasította. Az elutasító határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, melyben a munkaügyi döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését, az alperes visszafizetésre kötelező határozatánál-: megváltoztatását és a 8228 forint megfizetése alóli mentesítését kérte. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az irányadó tényállás szerint az alperes a tanulmányainak befejezése után sem volt hajlandó határozatlan idejű munkaszerződést kötni a felperessel. A felek által kötött tanulmányi szerződés bevezető része tartalmazza azt, hogy a szerződést „az Igazgatóság szakemberszükségleteinek biztosítása céljából" kötik, önmagában ez a célmegjelölés joggal kelthette a felperesben már a szerződés megkötésekor azt a meggyőződést, hogy az alperes őt határozatlan időre kívánja foglalkoztatni, és közöttük ilyen tartalmúvá alakul át az addig meghatározott — újból és újból meghosszabbított — időre szóló munkaszerződés. Ezzel szemben az alperes még a tanulmányok befejezése után, a felperes ez irányú kifejezett kérelmére sem tett ilyen intézkedést, ellenkezőleg, a kérelem teljesítését megtagadta és hozzájárult ahhoz, hogy a felperes más munkáltatóval létesítsen határozatlan idejű munkaviszonyt. A bíróság ezeket a körülményeket nem hagyhatta volna figyelmen kívül, tekintettel az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is, mely szerint az Mt.-ben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, és tilos a joggal való visszaélés. Az Mt. 2. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a vállalatnak és a dolgozónak kölcsönösen együtt kell működnie. Az 5/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 6. §-a szerint a tanulmányi szerződés részletes feltételeit az Mt. 21. §-ának (2) bekezdése és az Mt. V. 15. §-ának keretei között a felek határozzák meg. Ezek között rendelkezni kell arról is, hogy a vállalat a képzés befejezését követően milyen feltételek mellett állítja munkába, foglalkoztatja a dolgozót. Ennélfogva, ha az alperes — a tanulmányi szerződés tartalmával is ellentétes módon — továbbra is csupán meghatározott ideig szóló szerződéssel kívánta foglalkoztatni a felperest, erről a szerződésben kifejezetten rendelkeznie kellett volna. Azt, hogy a tanulmányi szerződés ilyen rendelkezést nem tartalmaz, az alperes terhére kell értékelni. A felperesnek méltányos érdeke fűződött ahhoz, hogy tudomása legyen róla, milyen lehetőségeket és feltételeket biztosít számára annak a képzettségnek a megszerzése, amelyre vonatkozóan tanulmányi szerződést kívánt kötni vele az alperes. A meghatározott időre szóló munkaszerződésnek négy éven át tartó három-, illetve hathónaponként történő meghosszabbítása s ezáltal a dolgozó bizonytalanságban tartása, s meghatározott jogosultságok (pl. felmondási idő stb.) elvonása önmagában is joggal kifogásolható. Egyébként is azt a körülményt, hogy az alperes — a tanulmányi szerződésben foglaltakkal ellentétben — a felperes tanulmányainak befejezése után is csak meghatározott időre kötött szerződést a felperessel, olyannak kell tekinteni, hogy ezáltal lényegében saját maga állt el attól a jogától, hogy a felperes legalább két évig a vállalatnál dolgozzon. Ezt csak megerősíti az az alperesi 112