Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

MKT 2/1973. szám Ha a jegyeimi jogkör gyakorlója a dolgozót az Mt. 56. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére személyesen nem hallgatta meg, holott erre lehetősége volt, ez a mulasztás nem nyújt alapot a fegyelmi határozatnak ez okból történő hatályon kívül helyezésére. Az Mt. 56. §-ának (1) bekezdése értelmében a fegyelmi jogkör gyakorlójának a fegyelmi eljárás során a dolgozót személyesen meg kell hallgatnia. A személyes meghallgatás célja, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója mérlegelésen alapuló döntésének meghozatala előtt személyesen is megismerje a dolgozó védekezését, körülményeit és a dolgozónak is lehetősége legyen az üggyel kapcsolatos álláspontját a fegyelmi jogkör gyakorlójával személyesen közölni. Ennek mind a fegyelmi határozatok megalapozottsága és minősége, mind a dolgozók nevelése szempontjából jelentősége van. Ha azonban a fegyelmi jogkör gyakorlója a dolgozót a fegyelmi büntetés kiszabása előtt mégsem hallgatta meg — holott erre lehetősége volt —, ez a mulasztás nem eredményezheti a fegyelmi határozatnak ez okból történő hatályon kívül helyezését. A 22/1972. (XII. 30.) MüM számú rendelettel módosított és kiegészített 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 31. és 32. §-a értelmében a munkaügyi döntőbizottság eljárása során köteles a panaszost személyesen meghallgatni, és az ügy tisztázása érdekében — a felek indítványára, ilyen indítvány nélkül vagy azon túl is — bizonyítást lefolytatni. Ennek az eljárásnak a során tehát a dolgozónak lehetősége nyílik arra, hogy a fegyelmi ügygyei kapcsolatos álláspontját kifejtse, de a munkaügyi döntőbizottságnak is módja van a tényállás megállapítására és ennek a való tényállásnak az alapján érdemi határozat hozatalára. A Pp. 357. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaügyi bíróság — az (1) bekezdésben meghatározott esetek kivételével — a munkaügyi döntőbizottságot (szolgálati felettest) nem utasíthatja újabb eljárásra, hanem érdemben kell döntenie, amelynek során a megtámadott határozatot (intézkedést) egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg a keresetet elutasítja. A Pp. 355. §-ának (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a munkaügyi bíróság az ügyet az iratok és — ha jelen vannak — a felek meghallgatása alapján bírálja el, de ha a tényállást nem látja tisztázottnak, bizonyítást rendel el. A munkaügyi vitát elbíráló munkaügyi bíróságnak tehát eljárása során módja és lehetősége van arra és egyúttal kötelessége is, hogy a tényállást a dolgozó részletes személyes meghallgatása és bizonyítás felvétele útján felderítse és ennek alapján kellően megalapozott érdemi határozatot hozzon. Ennek keretében a munkaügyi bíróság a fegyelmi eljárás alá vont dolgozót személyesen is meghallgathatja, ha ezt netán a fegyelmi jogkör gyakorlója elmulasztotta. Az ügy érdemében való döntés keretébe annál inkább sem tartozhat a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése a megjelölt eljárási szabálysértés miatt, mert a Pp. 357. §-ának már említett (1) bekezdése tételesen felsorolja azokat az eseteket, amelyek miatt a munkaügyi bíróság hatályon kívül helyező rendelkezést hozhat. Egyébként az Mt. 56. §-ának (1) bekezdésében, továbbá az Mt. V. 90. §-ának (1)—(3) bekezdésében foglaltak — a kötelezettségek előírásán túl104