Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1970-1975 (Budapest, 1977)

lesztő intézkedéseket tehessenek, és a munkafegyelem megszilárdítása terén is elegendő és hatásos jogi eszközzel rendelkezzenek. Nem volna tehát helyes a prémium és az év végi részesedés csökkentésével, illetőleg megvonásával kapcsolatos fegyelmi jogkör korlátozása már csak azért sem, mert a vonatkozó s már idézett rendelkezések sem zárják ki a kifejtettek szerinti értelmezést. Nem alkalmazható ez az állásfoglalás arra az esetre, ha a kollektív szerződés rendelkezése folytán az elbocsátás fegyelmi büntetéssel prémium, illetőleg az év végi részesedés vagy annak egy részének megvonása minden külön intézkedés nélkül együtt jár. Az Mt. V. 87. §-ának (2) bekezdése értelmében a kollektív szerződés előírhatja, hogy elbocsátás büntetés kiszabása esetén a prémiumot, illetőleg év végi részesedést a kollektív szerződésben meghatározott mértékben csökkenteni kell, vagy teljes egészében meg kell vonni. Ha tehát a kollektív szerződés ilyen rendelkezést tartalmaz, úgy ez esetben természetesen a csökkentés vagy a megvonás értelemszerűen csupán a már esedékessé vált és még ki nem fizetett juttatásokra vonatkozhat. MK 89. szám I. Fegyelmi büntetésként történő áthelyezés esetén a fegyelmi jogkör gyakorlója az általa hozott fegyelmi határozatban köteles megjelölni a fegyelmi eljárás alá vont dolgozó új munkakörét. Ezen túlmenően a fegyelmi határozatban — az Mt. V. 23. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelemszerű alkalmazásával — meg kell jelölni a dolgozó új munkahelyét és az áthelyezés időpontját is. Az új munkabér meghatározása ugyancsak célszerű, mert ellenkező esetben a fegyelmi határozat ilyen természetű rendelkezésének hiánya is alapul szolgálhat a felek közötti munkaügyi vitára. II. Abban az esetben, ha panasz vagy kereset folytán a munkaügyi döntőbizottság, a szolgálati felettes, illetőleg a munkaügyi bíróság a munkáltató által kiszabott legsúlyosabb fegyelmi büntetést, az elbocsátást enyhíti, s helyette áthelyezést szab ki, szintén az I. pontban foglaltak szerint kell eljárnia. A munkaügyi vitát eldöntő szerveknek a dolgozó új munkakörének, munkahelyének, az áthelyezés időpontjának meghatározása előtt részletesen tájékozódniuk kell a munkáltatónál az áthelyezés feltételeinek meglétéről. A fegyelmi úton történő áthelyezéssel kapcsolatban a Munka Törvénykönyvének a fegyelmi felelősségről szóló fejezete a következő szabályokat tartalmazza: A munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozót többek között fegyelmi büntetésként át lehet helyezni más munkakörbe [Mt. 55. § (1) bekezdés e) pontja]. A fegyelmi áthelyezés mind határozott, mind pedig határozatlan időre kiszabható [Mt. V. 88. § (1) bekezdés]. A dolgozót lehetőleg olyan munkakörbe kell áthelyezni, amelyben szaktudását és szakmai tapasztalatait hasznosíthatja [Mt. V. 88. § (2) bekezdés]. Az Mt. 55. §-ának (3) bekezdése értelmében az áthelyezést kimondó fegyelmi határozat végrehajtását is fel lehet függeszteni legfeljebb egyévi próbaidőre, ha ettől kellő nevelő hatás várható. 99